Wéber Anikó - Zuhanórepülés

Szeretnék bemutatni egy igen érdekes műfajú könyvet, aminek a fülszövege már eleve előítéletessé tett. Sajnos hátránnyal indult, de jó, hogy esélyt adtam neki.

Íme a részlet, ami  ellenszenvet ébresztett bennem:

"Wéber Anikó könyvében az olvasó is dönthet: a könyv közepén a történet kettéágazik, és választhatunk, hogy melyik úton követjük Ádámot."

Miért is volt ez ellenszenves számomra? Mert azt gondolom, hogy egy írónak fel kell vállalnia, hogy merre vezeti az olvasóját, mit akar elérni a könyvével. Ha szeretné megmutatni egy érem több oldalát, arra megvan az eszköze. Ha alternatív valóságot akarnak létrehozni, arra általában az álmot szokták bevetni. De egy ilyen, mondjuk interaktív könyv elég érdekes, és megosztó véleményt fog maga után vonni. Amikor megkérdeztem 16 éves lányomat, hogy mit szól ehhez, neki nagyon  tetszett az ötlet. Nekem kifejezetten nem, de lássuk is hogyan élt a szerző a lehetőséggel:

A hetedik osztályos Ádám, – aki egy ideje az apjával él, mivel édesanyja elköltözött tőlük, és új családja is van azóta-, elég furcsa szokást vett fel mostanság, imád háztetőkön sétálgatni. Egyik nap a tetőre indul, de azután nem emlékszik mi történt vele. Állítólag leesett, de ahogy szkeptikus osztálytársai is megjegyzik, semmi baja, ahhoz képest, hogy leesett. Akkor mi is játszódott le valójában? Mivel nincsenek emlékei, nincs miben keresgélnie. Azok után, hogy az iskola tetejére is felmászott az apja megelégeli a helyzetet és befizeti egy bentlakásos iskolába. Egy rendkívül „bentlakásos” iskolába. Egyik reggel egy autó jön elé és elviszi az új sulijába. Nem kell semmi neki, zoknitól a fogkeféig mindent a Matula az Erőd ad. Habár szabadon járhatnak kelhetnek az iskolában, ha akarnak nem kell órára menniük és hasonló izgalmas dolog, mégis  a világtól elszeparáltan élik életüket az Erődnek nevezett iskolában.
Ádám nem hajlandó behódolni az elvárt életnek, és meg akarja tudni, mi is az Erőd? Az sem hagyja nyugodni, hogy hol van négyes és nyolcvannyolcas. Az iskolában ugyanis nem tarthatják meg a lakók a neveiket, számot kapnak. De a számsorból hiányzik pár ember.
Ádám barátságot köt egy kislánnyal Krizantémmal, aki neveket ajándékoz az bentlakóknak. Ádámnak erődbeli nevén Zuhanórepülésnek és szobatársának, Álarcosnak van egy terve, hogyan fedjék fel a titkokat. Szűk kis csapatukhoz társul még két fiú, így négyesben minden könnyebbnek látszik. De csak látszik, mert valaki mintha szabotálná tetteiket. Kitervelnek egy szökést. Ádám viszont képtelen dönteni. Elmenjen, és hagyja maga mögött a kérdéseket, ki az a négyes, hol van nyolcvannyolcas? Hagyja itt Krizantémot, a csodálatos szívű kislányt?

Itt adja az olvasó kezébe a fonalat a szerző. "-Na, te fiam, olvasó, melyiket vállaltad volna?" 

(Komolyan, lécci, lécci, csináljunk egy szavazást, ki mit választott volna!!!)  Valahol sejtem, hogy a felnőtt, asszertív olvasó melyik út mellett döntött volna, de a fiatalabb generáció hova helyezné önmagát? Elolvasni persze mindkét verziót el fogjuk, és jól is tesszük, hiszen a hiányzó mozaikok csak akkor kerülnek helyre, ha az első oldaltól az utolsóig végigvesszük a lapokat.

Továbbra is azt gondolom, Wéber Anikó hangszíne kicsit kemény, de ez nem áll olyan messze az én habitusomtól, talán ezért is tetszenek jobban a könyvei, mint a nagy átlagnak. Tény, hogy a történet sokszor nyers, nem megy a dolgok mögé, hanem csak helyzeteket ábrázol. Sokat bíz az olvasóra, ami lehet, hogy gyereknél nem a legszerencsésebb választás. 

Aki viszont csak egy izgalmas, kicsit elgondolkodtató könyvet szeretne a gyermek kezébe adni, az nyugodtan dönthet a Zuhanórepülés kicsit utópisztikus kiadványa mellett. 5 osztályos kortól ajánlom.

Hozott pontszám: 4/5

A könyv a Moly Merítés-Díj 2018 kategóriában  szereplő kiadvány.

 Wéber Anikó