Strange, Lucy - A fülemüleerdő titka

"-Egy rövidebb élet is élet, Henrietta Abbott- mondta. -Sokat gondolkoztam ezen. Egy rövidebb élet röviden, de fényesen ég...

Egy fényes csillag."

1919-be járunk, amikor az Abbott család elköltözik Londonból a békés Fülemüleerdőbe, a Reményházba, abban bízva, hogy a család egy évvel ezelőtti tragédiáját végre kiheverhetik. A legnagyobb gyermek, a 13 éves Robert egy szerencsétlen tűzvészben életét vesztette, amibe a várandós édesanya szinte teljesen beleőrült. Képtelenné vált, hogy gondoskodjon az újszülött Robertáról, vagy ahogy mindenki hívja Malackáról, és a 12 éves Henriettáról, azaz Henryről, történetünk főszereplőjéről. A család kétségbeejtő széthullását az apa sem tudta megakadályozni, inkább elvállalt egy olaszországi munkát, az otthon maradottakat pedig Janere, a nevelőnőre bízta, a felesége ápolását pedig doktor Hardyra, akinek egész más elképzelései vannak a fiatalasszony felépülésével kapcsolatban, mint Henrynek. Az édesanyát kulcsra zárva szobájában, gyermekeitől távol tartva, erős nyugtatók és altatók hatása alatt gyógyítja. De az orvos további lépésekre szánja el magát.

A hamarosan tizenhárom évessé váló Henry azonban szövetségesre talál az erdőben lakó Pille személyében, akit saját maga is boszorkánynak vél az első időkben. A titokzatos idegent azonban eddig még senki nem látta a kislányon kívül, és nem csupán ez az egyetlen furcsaság a Reményházban. Néha látogatást tesz náluk egy bicegő férfi, titkos ajtókra is fény derül, a pókhálós padláson is járkál valaki, és az édesanya kulcsra zárt ajtaját is többször nyitva találják. 

Az angliai, elsőkönyves írónő mesterien csavarja egymásba a kalandregényeket megszégyenítő feszültséget, egy könyvei közé menekülő romantikus kamaszlány mesevilágával. Az olvasó néha már kifejezetten megterhelő módon éli át azt a nyomást, amit Henrynek kell elviselnie, miközben állhatatosan a szeretet erejében bízva akarja igyekszik édesanyját talpra állítani. 

Számomra ismét hangsúlyos szerepet kapott a megterhelt gyermekek életében azon felnőttek hatékony fellépése, akik támaszuk lehetnek  a nehéz időkben. Most nem tanár volt a segítő személy, hanem mondjuk úgy egy szintén sérült ember, akinek éppen úgy szüksége volt egy előre nem behatárolható eseményre, mint Henrynek. S ha mindehhez ott van még Keats is, mi kellhet még? 

Rendkívül szerethető történet ez a gyermeki hit és szeretet erejéről. Kicsit nehéz behatárolnom, hány éves kortól ajánlanám, de mondjuk 12 lehet a legideálisabb. 

Hozott pontszám: 4/5 

A rendkívül dekoratív, romantikus borító sok leány tekintetét rabul ejti majd.  Külsejében az eredetit követi. Ritka.

"Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik -
nem - én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig - vagy meghalni rögtön."

(Keats - Fényes csillag)

 

Lucy Strange

Keats - Óda egy csalogányhoz (részlet)

Szivem fáj, s minden ízem zsibbatag,
Mint kinek torkát bús bürök telé,
Vagy tompa kéjű ópium-patak,
S már lelke lankad Léthe-part felé -:
Nem boldogságod telje fáj nekem,
De önnön szívem csordult terhe fáj
Dalodtól, könnyű szárnyú kis dryád,
Ki bükkös berkeken
Lengsz, s visszazengi a hűs, zöld homály
Telt kortyú, lenge, hő melódiád!
 

Oh, még egy kortyot! mint hűs pincemély
Aggott borát, melyben - oh, drága nedv! -
Zöld tájak fénye s virágíze él,
Provánszi dal, tánc s napsütötte kedv!
Egy kelyhet! - melyben délszak lángja forr,
Vagy mit a Múzsák szent patakja tölt
Rózsás habbal, s a gyöngyszélű pohár
Öble setét bibor,
Hogy míg iszom, tűnjék a lomha föld,
S szálljak veled, hol erdők árnya vár!