Három fészkéből kipottyant kisrigó, de mit is beszélek, három fészkét vesztett gyermek története ez. A hatéves Szaszka, az ötéves Csabó és a négyéves Gigi az, aki keresi végleges otthonát. Ketten nevelőszülőknél, egyikőjük pedig gyermekotthonban nevelkedik. Azt a mesés és kalandos utat mutatja be a könyv, amíg egymásra találnak immáron végleges helyükön.
A történet kitűnően alkalmas arra, hogy egy bájos, de ugyanakkor mágikus-realisztikus mese segítségével beszélgessünk gyermekeinkkel azokról a kicsikről, akik valamilyen okból kifolyólag, nem saját szüleikkel és testvéreikkel élik az életüket. A meseszerűen alakított cselekmény az óvodásoknál jól ismert mindennapi eszközökkel tarkított, úgy, mint hajszárító-telefon, ennek a 2.4 változata a porszívó-telefon, a beszélő kakas, a postás-galamb és ezek sokszínű vonulata. Senki se aggódjon, a három gyermek családra és testvérre talál a mese végén, de az addig vezető úton azért vár rájuk némi nehézség.
Kellett egy kis idő, amíg én is leülepítettem magamban a történetet, mert az elmúlt hét évben gyermekotthonban voltam nevelő, pont az említett korosztállyal foglalkoztam, és vannak dolgok, amiket nem a könyvben megjelenő módon látok. Az idő pont arra kellett, hogy el tudjak a negatív és realisztikus oldaltól szakadni, és visszaszerezzem azt az érintetlen látásmódomat, amit évekkel ezelőtt birtokoltam. Szakmailag természetesen nincs gond a könyvvel, nem erről van szó, csak épp a salak ülepedig le az emberben olyan mértékben, ami fullasztóvá tud válni.
(Esetleg annyit tennék hozzá, ami mindenki számára fontos lehet, hogy 2017 január elseje óta 12 évesnél fiatalabb gyermek csak nevelőszülőnél, és nem gyermekotthonban helyezhető el. Természetesen létezik egy olyan rövidebb időszak, amíg befogadó otthonban lehetnek a kicsik, amíg nem találnak nekik nevelőszülőt. Illetve létezik átmeneti gyermekotthon -itt dolgoztam én is- ahol olyan gyermekek vannak, akik belátható időn belül, nagy valószínűség szerint haza kerülhetnek, így a szülő felügyeleti joga is megmarad.)
 |
| részlet a könyvből |
A "Kisrigók" a szülők és testvérek után vágyakozó picikről szól, akik bátran vállalják a veszélyt, hogy célba érhessenek. Minden sziruposságtól mentesen sikerült Paulon Viktóriának a boldog véget érő történetet bemutatnia, melyhez Agócs Írisz kedves illusztrációi plasztikusan járultak hozzá. Kötetével a szerző nem csak a gyerekeket szerette volna érzékenyíteni, hanem felhívja arra a szomorú tényre is a figyelmet, hogy éves szinten milyen kevés gyermeket fogadnak örökbe. A 2014 óta működő blogján erről sokkal bővebbek ír.
Őszintén örülök, hogy megszülethetett ez a könyv, és remélem, hogy tevékenyen hozzájárul az örökbefogadások számának növekedéséhez.
Hozott pontszám: 5
 |
| Valami hasonló megnyugvást váltott ki belőlem is a mese, mint amit Csabó érezhetett itt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése