Dragomán György legújabb novelláskötetéről elsőre a furcsa szó jut eszembe. Disztópiásan furcsa. Van erre egy találóbb kifejezés vajon? A könyv egyedi borítója is hozzáad ehhez az egyediséghez, tulajdonképpen már nem is emlékszem, hogy mi hatott rám erősebben.
Az egyediség számlája tovább gyarapszik azzal a ténnyel, hogy ezek a novellák olyan kis nyúlfarknyiak, meglepően rövidek. De mégsem zavaróak, hiszen a fejezetbe csoportosított írások összekapcsolhatóak. Mondjuk kellett egy kis idő, amíg ezt megszoktam, de nekem tetszettek.
Miről is szólnak ezek a munkák?
Az alcím szerint szabadulástörténetek. És valóban, a történetekben megjelennek egyfajta kitörési pontok. Kitörések az ellenőrzésből, a kényszerpályából, vagy legalábbis tétova kísérletek a predesztinációból. Ezzel az előre elrendeléssel szállnak szembe azok, akikben él még valami kis remény, vagy csak egyszerűen képtelenek belátni esélytelenségüket. Mindenképp szürke, szomorkás, kietlen világ ez. Valakinél olvastam a cyberpunk kifejezést, ami számomra tökéletes megfogja a könyv hangulatát. Az első két blokk, a Gát és a Lokátorállomás még nem is annyira, de a többi már alaposan elkalandozik attól, amit eddig megszoktam a szerzőtől. Nekem kicsit idegen és furcsa volt, no meg a sci-fi sem a szívem csücske. Ettől függetlenül nem rossz munka, csak készüljünk, hogy valami új és szokatlan lesz. A minap Grecsó Verájával kapcsolatban is hasonló új vizeken való utazgatásokat gondoltam, az idei novellatermésről már nem is beszélve. Szinte mindegyiknél megfogalmazódott bennem, hogy mik ezek, "ujjgyakorlatok"? Úgy tűnik hazai szerzőink idén megjelent kötetei a változás szelét hordozzák magunkban. Ezek a változások viszont, nem mindenkinek fognak egyaránt tetszeni.
Hozott pontszám: 4
Mészáros László fotója a szerő FB oldaláról
"Aztán arra gondol, hogy mennyivel több ez a hely, mint egy egyszerű
börtön. Mennyivel rosszabb. Bizony, innen nincsen szabadulás, aki
idekerül, végérvényesen elhagyja az élők birodalmát, hiába lélegzik,
hiába dobog a szíve, hiába gondolkozik, nincs többé mégsem. Ez a hely
nem a büntetésről szól, nem az átnevelésről, és nem is a
megsemmisítésről, egyetlen célja a megszüntetés. Aki ide zárnak, az
anélkül szűnik meg létezni, hogy elnyerhetné a pusztulás szabadságát, a
lét és a nemlét közötti mezsgyére kerül, létezésének egyetlen értelme,
hogy tudja, többé már nem létezik. Gondolkodik, tehát nincs."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése