Az elsőkönyvesekkel mindig sokkal elnézőbb igyekszem lenni, de Baróthy Zoltánnál nem kellett erre törekednem. Az első pillanattól kezdve valami tökéletes formát öltött valóságban lépkedtem. Egy sűrű, intenzív szövegben, ahol minden szó és kép a helyén volt.
A hét novellát tartalmazó kötet összes írásának középpontjában egy-egy férfi áll. Magányos, idő és térzavarral küzdő, megkavarodott ember, aki olyan szuggesztíven éli meg helyzetét, hogy szemlélője, az olvasó mindent elhisz neki. De miért ne tenné? Hazudik, aki azt állítja, hogy soha nem érezte már létezését álomnak. Aki ne kérdezte volna már magától, "-Hogy kerültem ide? Ki vagyok? Kik ezek itt körülöttem? " Akárcsak az első történet főhőse, aki arra ébred, hogy nem ismeri fel saját életét. Kafkai átváltozás, delírium, vagy épp a megvilágosodás pillanata ez? Nem is kell válaszolni, mert a szívfájdító, olykor már a komikum határát súroló történet kijárja majd bennünk a maga útját.
Olvasás közben azt éreztem, mintha a szerző fogott volna egy nagyítót, és már annyira közel hajolt volna tárgyához, hogy az már az abszurditásig megváltoztatta volna jellegét. Akárcsak egy művészfilm kockái. Különösen jellemző volt ez a legutolsó novellára, a Szépségre, ami nekem már fullasztóan diszkomfortos volt.
Két történetet emelnék ki. Az egyik a címadó darab, mely egy utazás élményét dolgozta fel. Ennek meglepően tökéletes a szerkesztése. Nem számoltam ugyan vissza az oldalakat, de érzetre mindenképp a totális szimmetria maradt meg bennem. Egy megvilágosodási élmény mélységét élhetjük át minden sallang és manír nélkül.
A másik pedig "A vissza, ahonnan jöttél". Ennek erőssége a képi világa, mely egy életre belém ragadt. Mondjuk biztos sokat számít, hogy a megnevezett helyszíneket jól ismerem, és rutinosan kötöttem össze magamban a Mátyás pincét a Nagycsarnokkal, hozzátoldva a Zsinagógát, s végül a Mátyás teret. A Fővám tér egyik házának ablakában pedig valóban ott állt Réka, kék ingében, formás lábakkal, és csak nézett.
Kellemes meglepetés volt ez a kötet, remélem lapul még valami Baróthy fiókjában!
Hozott pontszám: 4/5
"Nem megy ő többé fürödni, eljött a pillanat, hogy megszűnjön, a teste
áttetszővé váljon, egyszerűen elillanjon, áttűnjön a semmibe vagy
levegővé alakuljon, ő maga, a szelleme, a lelke, a lényege pedig
beszivárogjon James bőre alá, hogy abban a testben éljen ezentúl."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése