Lassan megfogalmazódik bennem, hogy a XXI. század szépirodalmi terepasztala ismét a novella lesz. Eltűnőben vannak a nagyregények, helyükre beúsznak a formai kísérletek keretén belül született novellák. Papp-Zakor Ilka könyvéről egyértelműen az „ujjgyakorlatok” jutottak eszembe. Teljesen pozitív értelemben, de mégis csak egy nagyobb lélegzetvételű darab előmunkálatait érzékeltem bennük.
A legkülönbözőbb helyszíneken barangolunk vele. Szereplői egy álomvilág, vagy még inkább cirkuszi világ különleges, ugyanakkor egyszerű lakói. Szomorúságában vonyító asszony; a férfi, akinek cinegét hímzett az anyja a mellkasára; vagy a Zsemleszemű Juhász, akinek fejéből madarak repültek ki, miután meghalt. Csupa szürreális figura, a leghétköznapibb helyszíneken. Egy-egy novella tetszett, de összességében olvasni nekem sok volt. A közepe tájékán nagyon feszült lettem, és nem tudtam sehova sem elhelyezni a történeteket. Próbáltam valami elvont magyarázatot találni, holmi mondandót, de nem voltam képes párhuzamokat felállítani. Azért mégis örülök, hogy kitartottam, mert a végére valahogy mégis összeállt nekem a kép. No, nem egy mindent megmagyarázó, helyére rendeződő alakzat, hanem egy életérzés, melyet leginkább a szerző írói stílusával magyaráznék. Egy sűrű, melaszszerű, harsány, egzotikus, szinte tapintható világ. Tetszettek ezek az írások. Tetszett, ahogyan vezetett, ahogyan elhitetett velem mindent. Ahogyan hallottam a szívem dobogását, amikor a rettegő lánnyal gubbasztottam a szobában, miközben a lakás többi része életre kelt.
Biztos, hogy elsőre szokatlan légkört varázsolt körénk az írónő. Nem is azt mondanám, hogy szokni kell, hanem, hogy mértékkel kell közelíteni. Ha az egyik 2018-as novella antológiában olvasnám, mondjuk „A suszter” vagy a „Jura Gagarin” című alkotását, biztos, hogy többet akarnék olvasni tőle. Egyébként, az említett két novella számomra is eldönthetetlenül a legkiemelkedőbb.
Hozott pontszám: 4/5
 |
| Papp-Zakor Ilka |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése