Írások melegekről, melegségről
"Melegnek lenni: baj. El lehet fogadni, meg lehet szokni, lehet szépen levezényelni, mert egy életünk van, és szex nélkül sivár volna, és nem tudnánk szeretni. De akkor is baj, amit nem kért az ember."
Nádasdy Ádám költő, műfordító, egyetemi tanár 1995-2014 között megjelent, melegekről szóló gondolatait olvashatjuk ebben a kötetben. Egyik-másik ismerős lehet, hiszen többnyire az ÉS-ben is találkozhattunk velük. Őszintén ír saját identitásáról, tapasztalatairól és mindenről, ami a "melegség" témakörében eszébe jut.
A kötetben kronológiai sorrendben szerepelnek az írások, ami nagyon is érzékelhetővé teszi, milyen sokat is változik a világ hozzáállása a témához, még ha csigalépésekből is áll össze ez a menet. A gondolatok témája is elég változatos. Ami közös bennük, hogy mindig találni a sorok között meghökkentő gondolatot, észrevételt. Bevallom, hogy bár tetszettek Nádasdy gondolatai a melegek témáját érintő filmekről, de nem éreztem helyét a kötetben. Sőt, kicsit erőltetettnek gondolom beválogatásukat. Mivel szubjektív véleményekről van szó, így óhatatlan, hogy az olvasó-néző más véleményen legyen. Míg a saját élettapasztalatait feltáró írások, hogy úgy mondjam tények. E kettő keveredése itt nem szerencsés.
Így is kemény dolgokat kell meghallanunk.
Szeretném a lehető legkevésbé személyessé tenni a bejegyzésemet, ezért csak annyit biggyesztenék ide, hogy úgy vélem, nagyon jó, hogy megszületett ez a könyv. Jó lenne, ha egyre több hasonló látna napvilágot, mert nagy lemaradást kell bepótolnunk, és jó volna az is, ha a melegekről kialakított összképbe több racionális vonás kerülne, mert ma a melegekről való vélekedést sokkal inkább a közhangulatból lehet leszűrni, a körülöttük lévő porból, mint saját hangjukból.
Tehát, ahogy utaltam rá, a kötetben több tárca is filmekkel foglalkozik. Találkozhatunk a Túl a barátságon című filmmel, a Vágy titokzatos tárgyával, az Éjfél a jó és a rossz kertjében cíművel, a Teljes napfogyatkozással, volt egy Almodovar film is, de az nem ugrik be. Nádasdy a hitelesség szempontjából értékeli a filmeket, illetve szemünket a a bennük megjelenő szépségre próbálja fókuszálni. Ezek az írások nagyon személyes jelleget öltenek.
Aztán sorra következnek időben azok a megélt tapasztalatok, amiket Európa szerte, s nem utolsó sorban hazánkban kellett átélnie a szerzőnek. Berlinben 1997-ben hol s hogyan lehetett ismerkedni, homoszexuálisoknak szóló kiadványokat beszerezni, miféle egyezményes jelek léteztek ezek beazonosítására. És egyáltalán hogyan reagálnak minderre tőlünk kicsit nyugatabbra. Aztán persze szerte a világból begyűjtött élményeket is tartogat a könyv, és mindenféle gondolatot melegfesztiválokról, élettársi szerződésekről, identitáskeresésről, titkokról, tabukról, undorról valamint sok-sok olyan apróságról, ami segít elképzelni hogyan élik meg mindennapjaikat ezek a nők és férfiak. Milyen a lelkületük, érzékenységük, hogyan élik meg a szerelmet, a csalódást? Ezek voltak a legszebb részletek.
Épp a múlt héten jelent meg a hír, hogy immáron Németországban is lehetséges az azonos neműek házasságkötése. Ez, a könyv megjelenésekor természetesen még nem így volt. (Akkor még csak a Benelux Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Skandináviában)
Összességében A vastagbőrű mimóza (csodás cím) leginkább annak a megértésében segíti az olvasót, hogy felfogja, ugyanolyan minőségben próbálják élni a melegek is az életüket, mint a heteroszexuális párok, és az életük nem a szexre van kihegyezve.
Nem is választok most kedvenc részt a könyvből, hiszen mindegyik darab a maga nemében jó.
Nádasdy Ádám
Hozott pontszám: 4
A napokban olvastam két nagyon erős cikket, amit mindenképp szeretnék megosztani, ha már a toleranciáról beszélünk:
Mert, hogy erre is vágyunk.
Csigalépések... Ez a csiga lassúság és tyúklépések nászából született.
VálaszTörlés