Tegnap szereztem be a kötetet egy antikvárium elhanyagolt polcáról. Teljesen új, olvasatlan példány volt. Már nem az. Egy éjszaka alatt számos kedvenc született. Íme az első:
A tavon át
nincs dallama és nincs harmóniája
a távollétednek, csak üt, belül,
a szívben, koponyában, ingben, gatyában,
megmarkol váratlanul, ha befordulok
az előszobába, odaszögez a dobolás,
nincs szava, nincs üzenete
a távollétednek, csak súlya van,
dobol, kopog távoli koponyánkon,
ujjbegyeim a semmibe, puhán
cirógatnak, ahogy befordulok
az előszobába, szagolgatom
a pulóveredet, a tavon át
úszol felém, csak most, most meg ne fulladj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése