Minő meglepő, ez a könyv egy dadogós ember története. Ez a triviális, első beszélgetésből rögtön kiderülő tény azonban nem áll egyedül az univerzumban, úgy, ahogy kimondták, hanem ezer idegszállal kapcsolódik mindenhez. Látszólag arról ír Vida, hogy mikor jöttek rá a hibájára, hogyan élte meg, mi segítette őt ki ebből a ketrecből. Valójában pedig ezer oldallal alátámasztja azt, hogy semmi nem áll egyedül önmagában, hanem minden ok-okozat következménye. Nála is. Az okok a felmenőkkel kezdődnek, a hellyel, ahol él, amiként él, amilyen hatások érik, amivé válni szeretne és minden, minden együtt. Ez egy önmeghatározó regény, nem túl vonzó címke címmel.
A regény sajátossága az, hogy Romániában él, magyar családban él, magyarként Romániában, ennek minden "áldásával". Rezignált nyugalommal meséli el életét, akkor is, amikor mi már összeszorult ököllel és gyomorral vagyunk kénytelenek tudomásul venni a kollégiumi élet vagy a katonaság megpróbáltatásait, vagy a visszautasításokat, amikkel számolnia kell.
Felüdülést, akárcsak a szerző, az erdőben és a nádasban való bóklászásokkor élünk át. Valamint a történet végén, amikor végül is tudjuk, és tapasztaljuk, hogy milyen jó is, hogy ez a srác kitartott álmai mellett, hiszen most öröm olvasni prózáját. Egy minden pátosz nélküli erdélyi történet a maga egyszerűségében, rendkívül őszinte hangon megír önvallomás magáról, a gyökerekről, az iszákba pakolt cókmókról.
Ahol gyengébben érződött a regényesség, ott lassabban haladtam az olvasással, ahol gördülékenyebb volt a mesélés, ott meg azért haladtam lassan, mert állandóan felolvastam belőle a környezetemnek. Az értékelés meg azért fog lassan menni, mert rengeteget szeretnék idézni.
Hozott pontszám: 5
Vida Gábor
"...az erdő a legjobb pszichiáter"
"A világot, talán az egészet is, viszonylag könnyen át tudnám gondolni, de magamat roppant nehéz. Az életem nem a letelepedésről, hanem a vándorlásról szól, keresés, de nem alapítás, hosszú távra én már nem tudok sehol berendezkedni, minden feltételes módba kerül, se földem, se más vagyonom nincs, a tudásom egyre kevesebbet ér, gyakran érzem, hogy itt ragadtam, és már nem is tudom, hova indultam eredetileg. "
"...apám szerint a mezőre csak dolgozni jár ki az ember, vagy lopni, a normális falusi torkig van a természettel."
"...a falusi emberek általában, akik az óra által mutatott időt valami hamisságnak érzik, nem bíznak megbízni benne. Pontosság az, hogy nem késünk el, és mindent megteszünk ezért."
"A sport volt a 20. század közepének igazi tömegvallása, fel is használták a nácik és a kommunisták egyaránt, a tévé jóvoltából tulajdonképpen mindenkihez eljutott, és csak bámulni kellett az angyalok és ördögök mitikus csatáját, ingyen volt. "
"Ilyen volt Guzman keresztapám, élete utolsó akkordjában a Székely himnuszt játszotta templomi orgonán, onnan vitte a mentő el, meg is halt, utolsó mondata az volt, hogy : mennyit lehetett volna hegeszteni ezzel az oxigénnel, doktor úr."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése