Eduardo Sacheri neve talán a Szemekbe zárt titok című könyv révén ismert, amit ugye meg is filmesítettek, sőt kétszer is. Ha úgy vesszük, én is innen, szegről-végről hallottam róla, de ez volt az első olvasásom tőle. Nagyon jó értékeléseket kapott az argentin író 2014-ben megjelent munkája, s így én is lelkesen fogtam hozzá az olvasáshoz.
A tizennégy éves Sofía gondol egy nagyot, felül a buszra és elutazik Buenos Aires-be, becsönget egy férfihez, Lucashoz, és közli vele, hogy ő az apja, és a lány bőröndjéből megítélhetően, vele is akar maradni, mivel az anyja nem tud már gondoskodni róla. A férfi úgy reagál, ahogy elvárható egy hasonló helyzetben. Igen ám, csak a férfinek van már egy felesége is, aki szintén úgy reagál, ahogy elvárható.
Eddig azért szépen elképzelte mindenki, hogyan viselkedne egy hasonló szituációban, igaz? A semmiből felbukkanó saját gyermek, akiről eddig még véletlenül sem hallottunk. És kedves nőtársaim, nektek is lepereg a szemetek előtt, mit csinálnátok ebben a helyzetben?
Az Ilyen a boldogság eme problémának a nagyon érzékeny és kedves kibontogatása. Az apa-lánya kapcsolat felépítése a semmiből, a bizalom, a megismerés és a szeretet kölcsönösségének kimunkálása. Mindezt a tizennégy éves lány szemszögéből levetítve. Hogyan hat egymásra ez a két személy, kinek milyen gazdagodást hoz ez a kapcsolat? A történet drámaiságát az adja, hogy Lucas és felesége Fabiana, egy komfortosan, gyerekmentesen berendezkedett világban élnek, ahol a legkisebb komfortzónából való eltérés is már más pályára állítja a kapcsolatukat. Fabiana a karrierista, keménykezű -és szívű - nő, tudja, hogy mit akar az élettől. Lucas már sokkal kevésbé. Ő inkább vegetál, mint él. A hajdan befutott íróra kitűnően illik, az "ül a babérjain kifejezés". A magányos, kissé megtiport, önmagáért kiállni képtelen férfi új oldaláról ismeri meg saját magát is, amikor elkezd gondoskodni a lányáról. A kamaszlány egyrészt őszinteségével, másrészt saját személyiségének csodálatos jegyeivel adja meg a lehetőséget arra, hogy mindenki boldog lehessen. Az ő jelleme is rendkívül összetett, hiszen egyrészt egy magányos lélek, ugyanakkor kirobbanó személyiség, tele tetterővel.
A teljesen érthetően levezetett történet, egyszerűsége mellett hordoz magában egy rendkívül erős hangulatot, ami az argentin miliőből és korrajzból adódik össze. Azt mondanám erre a könyvre, hogy jól ábrázolja korunk Argentínáját.
Bár nem szerepel sehol, de én megajándékozom egy ifjúsági kategóriás bilétával, és bátran ajánlom ifjabb olvasók kezébe is.
Az, hogy nem tudtam felhőtlenül élvezni a történetet, az részben szakmai ártalomból adódik. Argentína ide vagy oda, nem így működik a gyermekvédelem. Ezért mindvégig hátsó szándékot, és becsapást szimatoltam.
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése