Onnan indul az értékelésem, hogy őszintén bevallom, amikor kezembe kerül
valami számomra szép, akkor elfogult vagyok. Tudom, ez eléggé
megvetendő, de nagyon is emberi. Egy hatalmas piac épül rá.
Amikor ez a "kis" mesekönyv a boltokba került, akkoriban talán nem az volt az elsődleges cél, hogy a külcsín miatt vegyék százával az emberek, hanem hogy hangulatában is megidézze a kötetben szereplő orosz népmeséket, és orosz hagyományt. Ebben a tekintetben sikerült maradandót alkotni Ivan Jakovlevics Bilibinnek, aki egyedi grafikai stílusát az orosz folklórból merítette. Bejárta az egész Orosz Birodalmat, templomok faláról, ruhák hímzett szegélyéből mazsolázta össze a könyveiben felhasznált elemeket, melyek szecessziós bujasággal burjánoznak a lapokon, miközben egyáltalán nem harsogóak vagy bántóak.
A kötetben található négy mese alaposan kidolgozott, olvasmányos formában mondja el csodás történeteit, melynek elemei egyrészt az orosz hagyományból eredeztethetőek, másrészt ismerősek számunkra a német mesék hagyományaiból. Így például a címadó Vaszilisza mesében néha a Hamupipőke, néha Holle anyó házában érezzük magunkat, miközben a Vasorrú bába (Baba Jaga, kár volt lefordítani) egy mozsáron röpül utánunk.
De helyet kap a szereplők között a a gonosz Koscsej, a halhatatlan halál is, aki varázserejével elcsábítja, és birodalmában őrzi hajadon áldozatát.
A négy mese különlegessége, hogy mindegyikben nők viszik a főszerepet, s talán emiatt is, de nem elsősorban a furfang és testi erő, hanem a női értékek válnak segítségül a főhősnek. Gondolok itt segítőkészségre, szorgalomra, figyelemre, türelemre.
Mindenképp különleges ez a kicsit ódon hangulatú, régies mesekönyv, aki találkozik vele, legalább egy mesét olvasson el belőle!
Hozott pontszám: 5
Néhány illusztráció a könyvből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése