Nekünk három-négy nap, amíg elolvassuk a regényt; a szerzőnek jó pár év, amíg a benne megszólaló hangot felépíti, és a morvaországi falusi pipakészítőből iparbáróvá lett Weiss családnak, a könyv főszereplőinek ez közel száz évet jelent.
Ahhoz, hogy felfoghassuk az egész történet monumentális jellegét, tisztában kell lennünk azzal, hogy ki is volt Weiss Manfréd, mit hozott létre, és milyen szerepet töltött be a huszadik század történelmében, és elsősorban Magyarország gazdasági életében.
1882-ben Weiss Manfréd és testvére Weiss Berthold megalapították az első magyar konzervgyárat, ahol "szelencében eltartható" húskészítményt állítottak elő.
 |
| Itt állt az első Weiss Manfréd Konzervgyár |
De a gyár hamarosan otthont adott a lőszergyártásnak is, mígnem egy robbanás végett a két termelést külön kellett választani. A Budapest IX. kerületben meglévő konzervgyár testvére, a fővárostól délre fekvő Csepel-szigetre került, amely akkoriban egy gyéren lakott, városon kívüli, sváb falu volt. Itt kezdte meg működését a töltényfelújító és töltényszétszerelő műhely. Weiss Manfréd tehetsége azonban abban állt, hogy igen érzékenyen reagált a piaci igényekre, hamar észrevette, hogy miben áll a gazdasági fejlődés lehetősége. Így a konzerv-, majd lőszergyártás után igen gyorsan belefogtak az ipari termeléshez szükséges fémanyagok előállításába. Saját acél- és rézkohászatuk lett. Szerteágazó tevékenységük révén megkerülhetetlenné vált a család, mind gazdasági, mind politikai tekintetben. A Weiss Művek utódja, a Csepel Művek később szintén ott volt a legtöbb magyar család életében.(Az első vásárolt bicajom egy Csepel volt.) És ezzel még közel sem tudtam érzékeltetni a Weiss-ek hatalmas befolyását.
Chorin Ferenc és Weiss Daisy esküvője az Andrássy út 114-116. kertjében
Fotó: Libri kiadó
Weiss Manfréd 1922-es halála után a családi vagyon leszármazottaira szállt, de változatlanul közös kezelésben maradt. Egészen addig, míg 1944-ben a család élete, zsidó származásuk okán veszélybe került. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az időközben repülőgép alkatrész és harckocsi (Csaba páncélgépkocsi) gyártásban is tevékenyen részt vevő cégre, mind a magyar állam, mind a német SS vezetés ajánlatot tett. A család életben maradása a tét. Az államosítás vagy a speciális, ám igen rossz feltételekkel megkötött bérbeadási szerződés mellett döntsenek?
Závada Pál plasztikusan varázsolja elénk a Weiss családot, némi írói fantáziával megspékelve. Az amúgy is népes família mellé, megalkotja saját főszereplőjét, Weiss Helént, az ő férjét Kohner Artúrt és annak szeretőjét, Valériusz Lolát. E három alak váltakozva tárja fel azt a rendkívüli dilemmát, melyben döntésre kell jutnia a családnak. Nagy a tét, hiszen többségük hiába keresztelkedett ki már jó ideje, Chorin Ferencet, Weiss Daisy férjét, és Kornfeld Móricot, Weiss Marianne hitvesét már így is kiemelték a családból, és Kohner Artúr is bujkálni kényszerül. A valós eseményeken alapuló családtörténet dokumentumregénynek is felfogható. De vigyázni kell, mert fikció és valóság szétválaszthatatlan, homogén elegyet alkot. Azonban azt meg kell állapítanom, hogy az igazán súlyos tényekben nincs semmi írói túlzás. Az SS részéről ajánlatot tevő, az olvasó számára már-már rokonszenves Kurt Becher, valós személy volt, aki - hogy úgy mondjam-, jól megszedte magát a veszteség idején. Závada Weiss Juditja, valójában Weiss Edith volt, aki a könyvvel azonosan, nem ment ugyan férjhez, de sorsa minden hasonlóság ellenére, más volt. Ő az, aki két igen fontos tényt is behoz a regénybe, az egyik a Kasztner vonat néven ismert zsidó mentés volt, a másik a tragikus Kamenyec-Podolszkij mészárlás, ahol több, mint 23000 kitoloncolt, zsidónak vélt embert öltek meg.
A regény csúcspontja tulajdonképpen az a családi kupaktanács, melyben közös döntésre kell jutniuk, majd vállalni a következményeket. A résztvevők karakterükkel járulnak hozzá, hogy megértsük, milyen különféle érdekek, vélemények, erkölcsi dilemmák ütköznek a helyzet megoldásában. Van, aki még csak egy asztalhoz sem hajlandó leülni a németekkel, és van olyan, aki bátran beleáll a pénzbeli alkudozásba is.
Závada Pál önmagához hűen, fontos történelmi időszakra kalauzolja olvasóját, de úgy éreztem, hogy túl sok mindent akart erre a hajóra felrakodni. A történet elején kell egy kis idő, amíg teljesen tisztán látjuk, hogy ki kicsoda ebben a népes famíliában. Az sem árt, ha előtte feltérképezzük a családfát. Majd jön maga a családi vita, ahol szerintem egyenlőtlenül voltak ábrázolva az erőviszonyok, legalábbis én nem tartottam egy pillanatig sem kérdésesnek a felvázolt szituációt. De a legnehezebben azzal birkóztam meg, hogy a könyv körülbelül kétharmadánál nagyon leült a történet. Befogadhatatlanná vált számomra a sok általános társadalmi vélekedés, amit a szerző fontosnak tartott bemutatni. Pezsdítően hatott viszont, az a gyors és fordulatos lezárás, ami a regény végén megjelenik.
Závada Pál senkit nem akar elítélni, csupán azokat a tényeket igyekezett bemutatni, melyek ebben a vészterhes időben a mérleg serpenyőit mozgatták. Lehet-e halálos veszélyben szónokolni erkölcsről- teszi fel a kérdést a könyv egyik szereplője? Azt hiszem, aki még nem volt olyan helyzetben, hogy saját életben maradása a tét, az nem is adhat hiteles választ, már, ha létezik erre jó válasz.
Sőt, túlmegyek ezen; nem a saját élete a tét, hanem a saját gyermekeinek az élete!
Hozott pontszám: 4
Závada Pál
Fotó: Szkéné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése