A szülőkkel való kapcsolatunk

#nem tabu 2.

 

Második alkalommal a szülőkkel való viszonyukról, a zökkenőmentes kommunikációról és kapcsolatuk javításának lehetőségéről szerettek volna beszélgetni a #nem tabu csoport tagjai. A résztvevők 9. - 12. osztályos budapesti, gimnáziumi diákok voltak, fiúk és lányok vegyesen.

Egy kis asszociációs játékkal próbáltunk ráhangolódni a foglalkozásra.  

Mi lennél, ha állat, ha növény, ha hangszer, ha zene, ha irodalmi alak lennél? Bár nem kifejezetten mélyedtünk el a válaszok kifejtésében, ezek a feleletek önmagunkban sokszor többet mondanak el a diákokról egyetlen szóban, mint hosszas beszélgetések. Mit árul el vajon önmagunkról, ha gesztenyefa, facsemete, fű, nárcisz, almafa, orgona vagy tölgyfa lennénk? Miután szellemileg jól átmozgattuk magunkat, egy témára felvezető, rövid novellával lettek megkínálva a résztvevők. Légrádi Gergely Napfénytető kötetéből a Találkozásaink című írás észrevétlenül behozta az apáról fiúra átöröklődő mozzanatokat, szokásokat, letagadhatatlan hasonlóságokat.  A történet végére mindenki megtapasztalta, hogy megérkeztünk a témába. 

„A legnehezebben elviselhető dolog számomra a szüleimmel kapcsolatban…” kérdésre egy jegyzetlapra, névtelenül  írták fel a gyerekek a problémáikat, melyet egy közös felületen jelenítettünk meg.  A nagyon különböző válaszok között olyanokat találtunk, mint például: „túlzottan féltenek, elkényeztettek, lassúak, nem tudnak semmit az én szememmel látni, állandóan fáradtak, szétszórtak, problémás egyezségre jutni a költségvetésben”. A nehézségeket egyesével átbeszéltük, mindenki elmondta, hogy mennyiben érintett ezekkel kapcsolatban. A diákok saját tapasztalataikból elmondták, hogy nekik mi segített az adott dologban, ötleteket adtad, együtt gondolkoztak. Magam is igyekeztem felhívni a  figyelmüket arra, amire esetlen nem gondoltak, rávezetni őket azokra a kötelezettségekre, melyek a szülők vállát nyomják. Illetve megerősíteni őket abban, hogy egy szülő mindig a legjobbat akarja a gyermeke számárára, és a cselekedeteiknek ez a mozgatórugója. Kihagyhatatlan volt a kommunikáció jelentőségéről is beszélni, mely a jó kapcsolat alapja, és nem csak a konfliktuskezelés eszköze.

A végtelenségig tudtuk volna folytatni, és ahogy lenni szokott, újabb kitárgyalásra váró témák úsztak be a látókörünkbe, például a „Pachwork családban élni” vagy a „Családi titkok” ügye.

Mint mindig, úgy most is nagyon pozitív tapasztalatokkal zárult számomra a foglalkozás. A találkozások egyik hozadéka, hogy a résztvevők megfogalmazzák problémáikat, nemcsak ösztönösen tiltakoznak, vagdalkoznak vagy szitkozódnak.  Ezen felül érezhetően volt bennük egy kis nézőpontváltás, látható volt, ahogyan megdöbbentek azon az egyszerű kijelentésen, hogy „a szüleik mindennél jobban várják, hogy többet tudjanak meg róluk”. Nem utolsó sorban mindez lehetővé teszi, hogy egymás felé is közelítsenek, bizalmasabb kapcsolatok épüljenek ki. A következő találkozásra egy hónap múlva kerül sor. A téma még megszavazásra vár. 

H. Herman Annamária

Óvodai és iskolai szociális segítő