"Óva intették az édesanyákat attól, hogy Erdős Renée verseit leánykáik
kezébe adják. De persze ez csak még kíváncsibbá tette azokat az óvni
való, fiatal lányokat. No meg a mamáikat is. Mindannyian meg akarták
tudni, hogyan beszélnek a modern nők a szerelemről. Szókimondóan, a
férfiról, a testről olyan nyíltan, ahogy korábban elképzelhetetlen volt.
Igen, ez Renée újdonsága."
Menyhért Anna az irodalomtörténet egyik kiemelkedő szereplőjének bőrébe bújt, amikor Erdős Renée karrierjének kisebb megbicsaklását, és annak okait mutatta be regényes formában. Ne tévesszen meg senkit az alcím, nem az egész életét, csupán annak egy kis részét kívánja elénk varázsolni. Renée irodalomtörténeti jelentősége pedig abban rejtezik, hogy a huszadik század legelején publikálta napilapokban verseit. Sőt első verseskötete 1899-ben, Eötvös Károly anyagi és pártfogói támogatásával látott napvilágot. (Leányálmok) A Magyar Géniuszban, Budapesti Naplóban, Vasárnapi Újságban, Hétben, Magyar Hírlapban leközölt versei és tárcái pedig lehetővé tették számára, hogy első magyar írónőként megálljon a saját lábán. A századforduló függetlenedő, emancipálódó polgárnői mintájává vált. Versei, melyek túlfűtött érzelmektől izzanak, eleddig ismeretlen hangként hasítottak bele a magyar irodalomba. Álszemérem nélkül íródott költeményeinek egy része szerelmi-erotikus vonatkozású. Ezeket lehetett szeretni, vagy nem szeretni, de senkit nem hagyott érintetlenül.
A könyv Bródy Sándor, 1905-ben megkísérelt öngyilkosságával kezdődik. Az ünnepelt fiatal költőnő, Bródy szeretője, Erdős Renée karrierjére ez csúfos árnyékot vet. Mindenki okkal feltételezi, hogy az ingatag lelkű író végzetes tettét Renée okozta. Pedig Bródy már évek óta, talán elsőszülött leánykájának tragikus halála óta súlyos depresszióban szenved. De a pletyka kipattan, és futótűzként terjed. Az sem sokat segít helyzetén, hogy egy évvel korábban Pfeifer Károly, ugyanabban a szállodában lett öngyilkos, ahol Bródy, és Renée verseskötete volt a kezében. A költőnő belebetegszik a tragédiába, magányossá válik, s külföldön keres menedéket. De vajon tényleg ő tehet a csapások láncolatáról?
Hét évet ugrunk az időben, Menyhért Anna 1898-ba vezeti vissza olvasóit, és segít megérteni, hogy mi lehetett az oka az Erdős Renée körül kialakult helyzetnek. Újságcikkek, naplójegyzetek, levelezések, memoárok szolgáltak alapul a regényhez, mely fikcióval kiegészülve érzelemgazdagon mutatja be ezt az időszakot. A szerző alaposan tanulmányozta Renée költészetét, és ennek szenvedélyessége átjön a sorok között:
"Olyan férfira vágyott, aki magával ragadja, és uralkodik rajta, egy kicsit megkínozza, aztán társként, egyenrangú társként szereti. Aki lehúzza bőrét is, nemcsak a ruháját, és pőrén hagyja, fájón, csupaszon, s aztán felöltözteti a szerelmével."
A történetből kiderül, hogy nem csak Bródy Sándor, hanem Molnár Ferenc, Jászi Oszkár, Pfeifer Károly is hódolói közé tartoztak. Lelkes sorokkal üdvözölte őt Somlyó Zoltán is:
"Tudod-e, hogy verseid minden egyes szójaA lelkem húrjának igazi szószólója" *
S tudjuk, hogy Szabó Ervin, Babits Mihály és Ady Endre is meleg szeretettel vette őt körül. Felbukkan egy szerelmes rajongó hölgy is, Bedőházyné Héczey Erzsébet, akihez talán gyöngédebb érzelmek is fűzték. Ez csak nagyon szépen, árnyaltan jelenik meg a történetben, és a halvány utalás továbbgondolását Erdős Renée Szapphóhoz írt verse adhatja meg talán az olvasónak.
A kortörténeti leírások a századfordulós Budapestet élethűen terítik elénk, amit a belső borítón található korabeli fotók is megtámogatnak. De be kell vallnom, hogy lényegesen vastagabb ábrázolást is elbírt volna a regény. Kicsit szellősnek, fajsúly nélkülinek éreztem a helyzetek ábrázolását. Ugyanígy voltam a női egyenjogúság gondolatának beleszövésével is. Ott volt, de nem volt elég erős.
Ami viszont nálam elvitte a hangsúlyt, az az ábrázolt Erdős Renée férfiakkal szembeni felelőtlen játszadozása volt. Itt különösen Jászi Oszkárra utalnék. Kideríthetetlen, hogy mennyi ebben az írói fantázia, a tények alapján talán elképzelhető ilyesfajta hozzáállás. Ez minden esetre nem a regénynek róható fel, épp csak kellemetlen volt szembesülni vele. Emellett Menyhért Anna nagyon élethűen hozza a fiatal álmodozó, a nagyvárosi forgatagba és irodalmi klubokba, kávéházakba bebocsátást nyerő, szívében nagy vágyakat kergető leány alakját.
Hozott pontszám: 4
*Somlyó Zoltán - Erdős Renéehez, Magyar Géniusz 19026 4.57.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése