Lényegesen jobb helyzetből indultam volna, ha tudom, hogy mi az az indiáncseresznye, jobban mondva a könyvben szereplő indiáncseresznye szörp. De nem tudtam, és egész sokáig valamiféle jelképes dolognak gondoltam. Valójában ez a szörp tényleg létezett, és a Vass Norbert által megjelenített kornak, az 1990-es évek elejének egy üde színfoltja volt. Mint ahogy emblematikus eleme ennek az időnek a BMX bicikli, a Casio fémszíjas, 10 memóriás karóra, a Mortal Kombat játék vagy épp az utcán megjelenő Family Frost autók. Erre mondjuk, hogy fél szavakból is megértjük egymást. Nos igen, aki akkor volt kiskamasz, azoknak ezek a hívószavak történet nélkül is elindítják a belső filmjüket.
Az a majd tizenöt év - ami a szerző és köztem van-, arra volt most elég, hogy felidéződött bennem is a kilencvenes évek életérzése, de már nem, mint valami belső-szoros azonosulás, csak a szemlélő, és részben érintett résztvevő emlékezése. Emlékezés, de nem átélés. Nehezen tudtam azonosulni a történettel, hiszen egy nagyon behatárolt időszak fiúközösségének a belső életében járunk. Ennek a csoportnak megvannak a maga belső törvényei, és a falkába tartozás akkoriban is kemény dió volt.
A kamasz szemszögéből ábrázolt, visszaidézett események mégis elkezdték élni önálló életüket, és jól sejtettem, bármennyire is kirekesztett voltam az elején, lassan bevonódtam, és egy egész más szinten, de részese lettem a novelláknak. Érdekes jelenség, amikor a fiatal írógeneráció is rendelkezik már egy stabilan, jelzőbójákkal jól körülhatárolható relikviagyűjteménnyel. Az meg a legmeglepőbb, hogy csupán a múltidéző jelenetek felállításával életre kel a korszak, mozognak a szereplők, lábra áll az irodalom.
A kötet borítóján Szabó Ottó, közismert nevén RobOttó fémhulladékból készült, szifonpatron hátizsákú, repülésre is alkalmas, Jetpacketjét láthatjuk. A szifon összekapcsolható az indiáncseresznye szörppel, és mindennek tetejében ez a robot önmagát rajzolja, ahogyan a szerző is talán kicsit önmagát írta bele ezekbe a történetekbe.
A novellák lazán kapcsolódnak egymáshoz, de folyamatában olvasva mégis képesek létrehozni egy laza textúrájú szöveget. Igazán hangzatos mondanivalója egyik írásnak sincs, mint ahogy a hazánkba beosonó jóléti életforma is észrevétlenül terült szét bennünk. A főként párbeszédekre épülő, kiskamaszkori mindennapok bemutatásának szövege követi a gyerekek stílusát, nincs benne semmi emelkedettség, így képes hiteles maradni. Mégis, egy-egy történet kicsit megrengeti az embert. Ilyen volt nekem például a "Mélyzöld" című írás, mely egy tréfából indul ki, de pillanatok alatt egy tragédia árnyképét idézi fel. Hihetetlen gyorsasággal lehet megjárni a mennyet és a poklot, elég erre két-három mondat, és a jól felépített alaptörténet ledobja magáról külső burkát. Itt már az is megjelenik, hogy milyen gyorsan el lehet hagyni a gyerekkort. De Vass megjátszatja olvasóit, és más útra terel minket.
Az igazán rövid könyvecske bárkit képes egy napra visszavinni a múltba, lesz nagy homlokcsapkodás, hogy "-Jé, tényleg volt ilyen!" Ezrek reménykedtek abban, hogy ők nyerik meg a Reader's Digest sorsoláson a kocsit, mint ahogy az első Tesco megnyitása is a paradicsom gazdagságát hozta közénk.
Vass Norbert az elsőkönyvesek jófajta frissességével ajándékozott meg, és bár fogalmam sem volt például a MAGUS-ozás mibenlétéről, mégis összességében nálam is működött a történet.
Hozott pontszám: 4
A kötet borítóján Szabó Ottó, közismert nevén RobOttó fémhulladékból készült, szifonpatron hátizsákú, repülésre is alkalmas, Jetpacketjét láthatjuk. A szifon összekapcsolható az indiáncseresznye szörppel, és mindennek tetejében ez a robot önmagát rajzolja, ahogyan a szerző is talán kicsit önmagát írta bele ezekbe a történetekbe.
A novellák lazán kapcsolódnak egymáshoz, de folyamatában olvasva mégis képesek létrehozni egy laza textúrájú szöveget. Igazán hangzatos mondanivalója egyik írásnak sincs, mint ahogy a hazánkba beosonó jóléti életforma is észrevétlenül terült szét bennünk. A főként párbeszédekre épülő, kiskamaszkori mindennapok bemutatásának szövege követi a gyerekek stílusát, nincs benne semmi emelkedettség, így képes hiteles maradni. Mégis, egy-egy történet kicsit megrengeti az embert. Ilyen volt nekem például a "Mélyzöld" című írás, mely egy tréfából indul ki, de pillanatok alatt egy tragédia árnyképét idézi fel. Hihetetlen gyorsasággal lehet megjárni a mennyet és a poklot, elég erre két-három mondat, és a jól felépített alaptörténet ledobja magáról külső burkát. Itt már az is megjelenik, hogy milyen gyorsan el lehet hagyni a gyerekkort. De Vass megjátszatja olvasóit, és más útra terel minket.
Az igazán rövid könyvecske bárkit képes egy napra visszavinni a múltba, lesz nagy homlokcsapkodás, hogy "-Jé, tényleg volt ilyen!" Ezrek reménykedtek abban, hogy ők nyerik meg a Reader's Digest sorsoláson a kocsit, mint ahogy az első Tesco megnyitása is a paradicsom gazdagságát hozta közénk.
Vass Norbert az elsőkönyvesek jófajta frissességével ajándékozott meg, és bár fogalmam sem volt például a MAGUS-ozás mibenlétéről, mégis összességében nálam is működött a történet.
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése