Hankiss János - Hajnali három / Habfürdő

"Mert a boldogság nem valami távoli, csodás szigeten terem a számodra, amelyet csak meg kell találni. A boldogság belőled fakad. Neked kell megformálnod, itt és most, mert nincs számodra más lehetőség, mint itt és most ragadni meg azokat a felvillanó élményeket, amelyek körülvesznek."

Füves könyvről írni egyáltalán nem egyszerű feladat. Az ilyesfajta kötetek szerzői maguk is egy változási folyamaton mennek keresztül, tehát nyomon követhetjük az ő alakulásukat is, de az olvasó személyes érintettsége is formálódik lapról lapra. Kivételes egybecsengés lenne, ha mindkét fél egyszerre, és egyfelé alakulna. De még akkor is kétséges, hogy fejlődik-e valamit a nézőpontom, van-e elég húzóerő a tartalomban. 

Most, hogy szétszedtem a kifejezést, elmondom, hogy ez a kötet, csak saját megfogalmazásom szerint füves könyv, kategorizálása nem tartalmazza ezt a címkét. Ettől függetlenül tőlem megkapta. 

Az eredetileg 1982-ben megjelent Hajnali három című kötet a szerző, Hankiss János (1926-) orvos feljegyzéseit tartalmazza. Ehhez kapcsolódott a Habfürdő, s így  látott napvilágot 1988-ban. 

Ezt azért volt fontos kiemelnem, mert számomra a két mű között óriási különbség van. 

Még egy kis személyes előtörténet a könyvhöz. 

Ez a bűvös kék kötet késő kamaszkorom kiemelkedő könyve volt. 1988 óta vezetek naplót az olvasmányaimról, de érdekes módon ezt, nem jegyeztem fel benne. Vajon miért? Az biztos, hogy sokáig újra és újra elővehettem. Erről tanúskodnak a bejegyzések, könyvjelzők, üzenetek. Olyan szösszenetet  is találtam, hogy kinek akartam felolvasni, idézni. A korábbi postban található részletet tudom, hogy felolvastam egy baráti esten a kilencvenes évek elején. Harminc évvel az első olvasás után megrendítő élmények törtek fel bennem. Habár azóta nem vettem kézbe a kötetet, mondhatni, hogy nem is emlékeztem a szövegére, mégis ennyi idő távlatából felidéződött bennem minden, és nyomon követtem a mostani gondolkodásmódomban ezeket a sorokat. Jobb tanító híján, ezen nevelődtem. Mivel ennyire azonosulok a gondolatokkal, nehéz is független véleményt mondanom a műről. 

A fejezetek hét gondolat köré csoportosulnak, de nem alkotnak  masszív egységet. A gondolatfüzérek egymásból kinőve burjánoznak. Annyira simulékonyan kötődnek egymáshoz, hogy számomra nem jelentett gondot ezek befogadása. Mit tartalmaznak a fejezetek?  Mindent, ami csak úgy áramlott ki a szerzőből. Örömről, lemondásról, megbocsátásról, hiányról, vágyról, vonzalmakról, választásról, kételyről, megalkuvásokról, terhekről és így tovább. Talán ennek  -és persze ne felejtsük el József Attilát-, hatására éveken keresztül magam is vezettem "Szabad gondolatok" néven feljegyzéseket. Valahol fontos, hogy aki erre alkalmas, az kiírja magából a gondolatait. Aztán biztos adódik olyan olvasó, akinek megadják ezen sorok a nagy rácsodálkozást. Hankiss János a saját tapasztalatából ír. Orvosként főleg a fájdalomról, szenvedésről és elmúlásról szövődő gondolatai voltak megrendítőek és hitelesek. A Hajnali három nemcsak tartalmában, hanem szövegében is gyönyörű, bár kétségtelenül érezhető némi egyeletlenség a mondatokban. Betudható ez az írás személyes jellegének, és ha látta is lektor, bizonyára nem mert belenyúlni ezekbe a mondatokba. 

Most, évek múltán is nagy élmény volt a kötet. 

Aztán belefogtam a Habfürdőbe, ami oldalról oldalra egy másféle elképedésre adott okot. Nem csodálom, hogy itt már alig találtam korábbról aláhúzást, nincs csillag, bekarikázott oldalszám, szinte semmi. Egy jóval kimódoltabb, csiszolt és gyakran közhelyes szöveggel volt dolgom. Ezt a száz oldalt egy óra alatt el lehetett olvasni anélkül, hogy bármi nyomot hagyott volna bennem. Reggel óta próbálok rájönni, mi lehetett a baj? Kikopott belőle számomra a személyesség, egy bölcselkedő hangnemet vett fel a szerző, ami nekem elütött az előző részektől. Itt is voltak megkapó pillanatok, de valahogy a szövegkörnyezet, vagy beágyazódás volt fals? De az is lehet, hogy nekem magamnak jelentettek kevesebbet ezek a gondolatok, ez a stílus?

Így aztán elég vegyes érzésekkel tettem le éjszaka a művet. 

Egy rendkívül személyes jellegű könyvről van szó, ami nem biztos, hogy megtalálja jó olvasóját.  Szeretném hangsúlyozni, hogy összességében nekem sokat adott, és aki felleli valahol, az nézzen bele, kísérletezzen, mennyire találják meg a gondolatok, és nézzen magába, hagy-e jó nyomot benne! A molyon kiírt idézetek talán segítenek az eligazodásban.

Hozott pontszám: 5* / 3 

"De a földi helyeken kívül bent is őrizned kell titkos sarkokat, merész vágyakat, feltörő elképzeléseket, amelyeket magadban dédelgetsz és senkinek ki nem adsz.
Ez lehet csodálat valaki iránt, egy nő iránt, akit nem is akarsz megkapni igazán, csak megőrizni"

 

 "Ha valakire ránézek és eszembe jut, hogy ennek az embernek el  kell viselnie önmagát, mindjárt elnézőbb és kedvesebb leszek vele."