2012 óta az év első olvasása nálam a japán írótól, Murakami Harukitól származik.
Mostanság érlelődött meg bennem, hogy lehet, hogy váltani kéne, de mégsem volt elég merszem meglépni, és gyorsan megrendeltem új kötetét, A kormányzó halálát. Ez viszont csak nem akart megérkezni. Két nap tipródás után elmentem a könyvtárba, és kikölcsönöztem a Különös könyvtárat, így utólag, lehet, hogy mégsem ezt kellett volna, vagy tényleg itt a váltás ideje?
A különös könyvtár bár 2018-ban jelent meg magyarul, egyáltalán nem a szerző kései művei közül való, hanem már 1982-ben megíródott. Azóta négy változata létezik, ahogy azt az utószóban olvashatjuk. A szöveg ugyanis elég hamar összekapcsolódott az illusztrációval, a kettő valahogy szerves egységet alkot.Sőt, többféle illusztrációs változat is létezik. Számomra ez annyira nem volt meghatározó, inkább érdekessége a kötetnek, de ezt is csak a magyar kiadáshoz készült magyarázatból tudhatjuk meg.
Azért nem kellett a képes betétekre figyelnem, mert a szöveg rendkívül erős, szúrós és valahogy bekavar egy olyan nyomasztó bénultságot, ami teljesen megáll önmagában. Az álmoknak a legnyomasztóbb fajtái közé sorolnám.
Egy fiú a könyvtárba betérve különös kalandba keveredik, eljut az épület azon részébe, ahová senki sem, de a kiváltságok kellemes részének itt vége is szakad. Kijutni már egy kicsit nehezebb.
Chip Kidd illusztrációja a könyvből
Murakami Haruki munkássága elválaszthatatlan a mágikus realizmus fogalmától. De nagyregényeiben valahogy simulékonyan olvad össze valóság és álom, a keleties misztikum a teljesen realisztikus mozzanatokkal. Ott hagy időt arra, hogy a legapróbb részleteket is megszemléljük, valósággal beszippantsuk a láthatatlan világot. A lábak mellett elsurranó macskák bevillantják azt a másik dimenziót, vagy akár egy női fül gyönyörűségének szemlélése is átkapcsolhat oda, ahol fizikailag ugyan nem vagyunk, de énünk egy része talán mégis ott található.
Ez az elbeszélés viszont olyan, mint egy cselekvési terv, egy felszórt vázlat. Egy skicc. Itt vannak például az ételek. Ezek az eddigi regényekben mindig jelentőséggel bírtak. Itt meg csupán fánkok vannak. Rapid üzemmódba kapcsoltunk. Az alig 120 oldalas könyvben rengeteg egész oldalas illusztráció található. A hagyományos írógéppel készült szövegek hangulatát idézi a betűtípus, és mindehhez dupla sorközt alkalmaz. Ezektől rendkívül szellős ránézésre a kötet.
Minden gyorsan és kidolgozatlanul zajlik. Csakis a cselekményen marad a hangsúly.
Aki ismeri már a szerző eddig megjelent köteteit, az valószínűleg csalódni fog ebben az egészen szokatlan, másfajta Murakamiban. Ettől függetlenül, nem adtam fel a szerző iránti rajongásomat, és remélem hamarosan sort keríthetek arra bizonyos A kormányzó halálára is.
Hozott pontszám: 3
Murakami Haruki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése