Gyors egymásutánban ez volt a harmadik Backman könyvecském. Jó egy kicsit elmerülni az ő világában, megismerni a világlátását. Van benne valami végtelen szeretet és alázat, ahogyan elfogadja az élet velejáróit.
Pedig ez a könyv pont nem az elfogadásról szól, hanem annak a heroikus küzdelméről, amellyel főhősünk meg akarja változtatni az életet, jobban mondva a halált.
Műfaját tekintve egy levélregénnyel van dolgunk, ami ez alkalommal is illusztrálva van. Ez kicsit megtévesztő volt számomra, mert a kissé egyszerű, de mindenképp a kisebb korosztálynak készült rajzok valójában nem is gyermekeknek szólnak. Sokkal inkább levél önmagunknak, vagy a másokban megjelenő hiánynak, aminek okát nem is vagyunk képesek felfedezni.
A szerző ez alkalommal is a halál és a veszteség témájában ereszti mélyre gyökereit, mégpedig az ártatlanok halála ellen száll harcba. Meg lehet-e menteni egy 5 éves, hamvas életet a feneketlen haláltól? Kivel kell üzletet kötni, mit lehet felajánlani, mit csináljunk? Egy olyan veszteségről beszél, ami még be sem következett, de dermesztő szele elérte a főszereplő férfit.
A levélben feltárja azt az utat, amivel igazolást keres, és végső soron valamiféle nyomot hagyhat magáról. Mert mi a legnagyobb áldozat vajon, mit ember meghozhat?
Életemet egy másik ember életéért? Vagy van ennél komolyabb áldozat is?
Úgy tűnik, hogy igen. A szerző hitvallása szerint a "nyomnélküliség", a végső kiüresedés lehetősége a tökéletes áldozathozatal. Mintha nem is léteztem volna, mintha nyomom se lenne, de megtettem a legnagyobb gesztust, amiről paradoxon módon, senki nem tudhat.
Backman óvatosan egyensúlyoz a negédesség határán. Kell az olvasáshoz egy kis jóindulat, ami meggátolja, hogy szenvelgésnek érezzük ezt az önfeláldozást. Őszintén örültem, hogy nem ez az első olvasásom tőle, mert kicsit kételkednék önmagam befogadóképességében, ha ezzel találkoztam volna először. A betegség, és ezzel kapcsolatban a sajnálat furcsa érzéseket hív elő mindenkiből. A levél írójának reakciója elgondolkodtat még akkor is, ha tudom, hogy merő fikció ez az egész. A tettrekészség, bátorság és elszántság viszont mindenképp közel áll saját habitusomhoz, ezért szívesen szálltam be ebbe a játékba. Mint ahogy továbbra is nyitottan állok a maradék, eddig még nem olvasott Fredrik Backman kötetekhez.
Hozott pontszám: 4/5
Fredrik Backman
"Mikor ötéves kislányok halnak meg, arról nem ír senki, nem készítenek miattuk emlékmellékletet az esti lapok, senki sem törődik a nyomukkal. Ahhoz túl kicsi a lábuk."
"A legtöbb ember szereti azt hinni, hogy minden egyes megállt szívet ugyanolyan sokan hiányolnak."
"Nem vagyok gonosz, annyit még én is tudok, hogy a rákra korhatárt kellene tenni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése