Az elmúlt esztendőben jelent meg a kolozsvári szerző, Zágoni Balázs nagyszabású, jól kidolgozott disztópia regénye, a Gömb. A történet szerint a jövőben városállamokra esik szét a fennálló világ. Ebben a civilizációban a gyerekek öröklik szüleik adósságát, melynek csapdájából nem lehet kiszállni. Egyetlen megoldás marad a városfalon kívüli, kolóniabeli élet. A főszereplő fiú, Vik a falon túl éli gombászó, nomád életét apjával, míg édesanyja új párjával, Roddal a város ultramodern luxusában várja, hogy fia hozzáköltözzön. A csöppet sem veszélytelen, vad élet egyre nagyobb kihívások elé állítja a nomádokat. A járőröző drónok száma megszaporodik, ahogy a túlkapások is. Egy napon azonban feltűnik egy különös képződmény, egy plazmaszerű, lebegő Gömb, mely megmenti Vik életét, és kialakul kettőjük között egy különleges kapcsolat. Vik szerelmével, Ajlával, és barátjával, Bokival különös kalandokat él meg.
Ahol az első rész véget ért, onnan folytatódott a fiatalok élete. Egy csodás fogságból való szabadulás után a három főszereplő elválik, de a nagy egymásra találásra egészen a második rész végéig kell várni. Vik történetét követhetjük nyomon, aki most apja mellett keresi a kérdésekre és a megoldásokra a választ. A nagy kérdés pedig továbbra is a háborúbeli hovatartozás. Hol lehet boldogulni? Talán Protográdban, a Szegény Szomszédoknál, ahol befogadnak ugyan, de szolgálatba kell állni? Vagy létezik más megoldás? Vik számára, akit továbbra is a Gömb bűvöletében él, mindenképp lennie kell más kiútnak is.
A kalandokban bővelkedő ifjúsági regény kitűnően teremti meg az atmoszférát, mind a helyszínek, mind a szereplők könnyen vizionálhatók, az események plasztikusan vetítődnek elénk. Ugyan néha elbíbelődik a szerző kisebb részletekkel, őszintén szólva fogalmam sincs mire ment el rengeteg oldal, de jól éreztem magam a történetben.
Ami az első részben teljesen elbűvölt, és beindította a fantáziámat az maga a Gömb volt. Zágoni Balázsnak sikerült egy olyan transzcendens valóságot megidéznie, ami megítélésem szerint alkalmas egy valamiféle megmentőt vagy felsőbbrendű létezőt képviselni. Nagyon vártam, hogy ebben a részben ez a kapcsolat még inkább elmélyül, és lehet, hogy csak nálam volt ennyire hangsúlyos, de szívesen vettem volna, ha magyarázatot kapok a Gömb létezésére és céljára is.
Alapvetően tetszett az egész elgondolás, de mégis elégedetlen vagyok a könyvvel. Mégpedig az aránytalansága miatt. Nem gondolom, hogy minden regénynek követni kéne az aranymetszés szabályát, hiszen hol maradnak akkor az új, formabontó megoldások, de a súlyosan "orr-nehéz" felosztás zavaró. Az izgalmas, tekergő kalandoknak hirtelen lecsapott vége lett, félkész, kissé érthetetlen lezárással. Soha nem szerettem, amikor egy váratlanul betolt szereplő lett a kulcsfigurája egy-egy történetnek.
Abban sem vagyok biztos, hogy a célközönség osztatlan sikerrel fogja nyugtázni ezt a véget. Elégedetlenségem oka szerintem az, hogy én egy nagyon másmilyen folytatást reméltem, és ahhoz képest eléggé mást kaptam.
Csemegeként jelezném, hogy a szemfüles olvasó egy-egy ínyencséget, tájegységre jellemző kifejezést is lelhet olvasás közben, ha figyel.
A kapuk kinyíltak, a sorompók felemelkedtek, a történet még sok lehetőséget hordoz magában, akár egy jó kis folytatást is remélhetünk! Minden morgásom ellenére, én elolvasnám!
Hozott pontszám: 4
Zágoni Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése