Backman, Fredrik - Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Itt van ez a macsó, egy totál laza fickó, aki már menthetetlenül apa lett, és aki már végérvényesen beleszeretett gyermekébe. Érzi ő a dolgok súlyát, sőt egyre inkább érzi felelősségét. Hogy csináljon mindent jól? Hisz senki nem tanulja a szülőséget, a gyerekhez nem jár használati utasítás. Így aztán elmesél a fiának mindent, amit fontosnak tart.

Legelőször is elnézést kér. Már előre, minden esendőségéért, bénaságáért, minden megtett vagy épp elszalasztott tettéért. Megértő, empatikus szeretetre kéri utódját:

"Amikor gyerekünk lesz, az olyan, mintha markológépet próbálnánk vezetni egy porcelánboltban. Begipszelt lábbal. Fordítva felvett símaszkban. Részegen." 

Hát hogy lehet haragudni egy ilyen apára? 

Az egész könyv egy  hatalmas mese, egy átörökített családi mítosz, arról, hogyan született közéjük egy kis csoda, miket csinált, és ezt ők, a bölcs szülők miként élték meg. Egyben muszáj arról is szót ejteni, ami igazán fontos az életben. Az apai tanácsok, ugye? A fociról például, ami elengedhetetlen. Vagy anyáról, akit mindketten a világon a legjobban szeretünk. 

A gyermeki éntudat kialakulása a történetmesélés révén valósul meg, ezt már Kádár Annamária is megmondta. Ennek egy csodálatos, minden humorral átszőtt, egyedi formáját tapasztalhatjuk meg Fredrik Backmannál. Annyi szeretet van ebben a kis könyvecskében, hogy az felfoghatatlan. Minden sora ebből a szándékból fakad, ezért nem lehet mást csinálni, mint szeretni nekünk is. Óhatatlan, hogy az olvasó is hozzátesz a maga anekdotáit saját vagy gyermekei kiskorából. Írjuk a magunk regényét is olvasás közben. 

Tudjuk, hogy a szerző őszinte, hisz magunk is így voltunk ezekkel a dolgokkal. Érzékeljük, hogy odavan a kis krapekért: 

"Tudd, hogy lehetsz bármi, ami csak szeretnél, de ez közel sem olyan fontos, mint az, hogy lehetsz az is, aki vagy."

Melegség, végtelen humor,  könnyedség jellemzi a kötetet, mely messze elhajózott a parainézisek komor és szájbarágós dogmáitól. Fergeteges humorán jókat nevettem: 

"Az ember ráköp a szalvétára.
Aztán letörli a gyerek arcát a szalvétával.
Nem köpünk egyenesen a gyerekre."

Igen, ez az a humor, ami gyakran könnyeket csal az ember szemébe, mélyről tör fel, megremegtet és tovaszáll. Igazi kikapcsolódás volt elmerülni Backman történetében, és csak kívánom, hogy mindenki valahogy így tekintsen a nevelés súlyos kérdésére. 

Hozott pontszám. 5 

 Fredrik Backman

"Most azt szeretnéd tudni, mi köze mindennek a szeretethez. De hát én szóltam előre, hogy nem nagyon értek a szeretethez. De az anyukád vegetáriánus. És mégis engem választott. Ebből talán többet tanulhatsz, mint amit amúgy mondani tudnék.
Mert nem tudok valami sokat a szeretetről. Egyetlen nőt szerettem csak igazán. Vele minden nap olyan, mintha kalóznak öltözve barangolnék egy elvarázsolt erdőben, ahol rengeteg kincset ástak el. Ha pedig meg tudom nevettetni, az olyan, mintha túl nagy gumicsizmában ugrálnék a legnagyobb pocsolyában."

"Miután az ember szülővé vált, végeláthatatlan lesz a kritikusainak sora. Mert a gyerek nemcsak gyerek, hanem a szülő identitásának szimbóluma."