Ármány ​és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.)

 – Begyön az ajtón egy snájdig férfi, mire a jány esze huss, kiugrik előle az ablakon, oszt szer'vusz világ, messze inal. Haj-jaj, bárcsak mán én is meghibbanhatnék kicsit attól a mézes szerelemtől!

Kétségkívül ez egy nagyon izgalmas könyv, mind alaposságában, mind stílusában és különösen a karakterek megalkotásában rendkívül színvonalas.
A második rész végén elszenvedett sokk miatt, immár jóval körültekintőbb voltam, és nem hagytam magam teljesen elszédíteni. folyt.köv. De nem csak emiatt nem tudtam jól berendezkedni a jól ismert világban, hanem úgy érzem, ez már egy jóval kimódoltabb rész volt a korábbiaknál. Szó se róla, irtó nehéz lehet ennyi szálat kézben tartani és ilyen remekül elvarrni, már pedig majd minden kérdés megválaszolást nyert. Nagyon jó ötleteket vetett be a szerző, Márika lólopása és izgalmas elemeket emelt be a regénybe a Magyar utca 20. ajtajának kinyitásával. Micsoda élmény lehetett megtestesíteni Krúdy alakját, ráültetni arra a pamlagra és csevegni engedni a Hangay lánnyal. Szellemi kaland.
Csak ismételni tudom magamat és azt a rengeteg olvasót, aki nagyra értékeli a mindenre kiterjedő korhű ábrázolást. Ennek gazdagsága tényleg kimeríthetetlennek tűnik. Fájdalmas késként hasított belém a 2016. július 14-én íródott lábjegyzet (362 oldal), mely egy igazi gróf haláláról emlékezik meg. Aki nem vette esetleg észre, lapozzon oda, érdemes. Persze azt is megértem, aki ezt kihagyta, hiszen néha soknak is bizonyult a megjegyzés, aminek átlépése az olvasónak is megbocsájtható, hiszen az olvasás izgalmában, senki sem akar állandóan kizökkenni a hangulatból.
Amit kicsit bánok, hogy ez a rengeteg akció az érzelmek rovására ment. Vágytam volna jobban elmerülni a szereplőkben lezajló változások megízlelésében. Kicsit jobban meglebbentettem volna Abróczy báró titkát fedő leplet. Semmivel sem tudtunk meg többet, már-már érdektelen is tűnik, hogy mi történhetett korábban.
Nagy felütéssel zárul a könyv, egy óriási nyitott mondattal, muszáj lesz elolvasni a folytatást is.

(Mondtam már, hogy nem szeretem a sorozatokat? Függővé tesznek)

Böszörményi Gyula

 

 

 

 

 

 

Hozott pontszám: 4

Lanczkor Gábor Apás ​szülés

Amikor először hallottam erről a könyvről nem akartam elolvasni, tudomást sem vettem róla. Volt egyszer egy hasonló olvasmányom, legalább is azt hittem hasonló, Ficsku Pálnak a Gyerekgyár, ami úgy éreztem, hogy bár nem volt rossz könyv, de teljesen kimerítette érdeklődésemet arról, hogy az apák hogy élik meg a gyerekvállalással kapcsolatos dolgokat. (Ne haragudjatok kedves férfiak, ez nem rólatok szól, valahogy a másik nem véleménye sem villanyoz fel!)

Aztán olvastam róla egy értékelést, ami annyira megérintett, hogy képtelen voltam tovább várni, ismét minden előzetes tervemet áthágva, megvettem, elolvastam, és jól tettem.

Jól tettem, mert pontosan azzal a prózával íródott ez a könyv, ami nekem jól szokott esni. Ettől a pillanattól kezdve pedig, nem is számít a téma. Amit egyébként sem fed le a cím, bár azt gondolom, hogy ennek ellenére jó választás volt. 

Egy kamaszfiú férfivé érésének jelentősebb állomásait ismerhetjük meg, mindezt időben ugrándozva,  úgy, ahogy gondolataink csapongnak, a '90-es évek Magyarországán, Szombathelyen. A korszakok is egy-egy jelentősebb ecsetvonással jelennek meg, úgy, mint taxi blokád, vagy az Ausztriába Gorenje fagyasztókért kígyózók kocsisora, vagy épp főhősünk Gergő ügyeskedése, aki a környék első bioboltjának tulajdonosa. Az ifjúkori szerelmei is ugyanezekkel az apró momentumokból kiindulva lépnek a színre. Lili, aki gimiben eggyel felette járt, de kitörölhetetlen emléket hagyott maga után, majd Éva a főiskolás évekből, akivel később örök hűséget esküsznek egymásnak. Ennek a korszaknak elengedhetetlen kellékei a walkmanen hallgatott kazetták, a legmeghatározóbb zenék, amik életérzéseket próbálnak megjeleníteni. Bár időutazunk, óriásléptekkel trappolunk át ezeken az éveken, közben pedig óramű pontossággal tudjuk, hogy hol vagyunk. Ez egy számomra kicsit furcsa húzás volt a szerző részéről. Minden egyes eseményhez tartozik egy koordináta, Szombathely Szent Márton útja, Ferences templom, Király utca, Wesselényi utca, Zanót út,  Sárvár, Gyöngyösherma, Csopak, Ábrahámhegy és persze Velem. Ez utóbbi az a biztos pont, ahonnan szinte minden indul vagy visszatér? Gergő gondolatai ugyanis sokszor a nagyapára terelődnek, akivel együtt jártak gombászni, forrást kiásni, és ahol az utolsó időt töltik a Évával a címben megjelölt szülés előtt. 

Teljesen hétköznapi történet ez láthatjuk, a zamatát az adja, ahogy beléphetünk a főszereplő intim zónájába, ami nem mellőzi a szerelem testi kalandjait sem, mint ahogy térdig járunk a Lorca versek átirataiban is, hiszen Lili és Gergő kapcsolatában fontos szerepet töltöttek be a versek. 

Sajnos a könyv nem csak helyszíneiben precíz, hanem az élet adta drámaiságában is. Mert a tragédia őket sem kerülheti el, s ez teszi lehetővé Gergő végleges férfivé válását, a felelősség felvállalása. 

A könyv egyrészt  rövidsége ellenére bőkezűen merít a gyermekkor eseményiből, másrészt stílusában inkább egyszerű, mint nagyratörő, és harmadrészről azt emelném ki, hogy őszinte. Emiatt a három dolog miatt lopta be magát a szívembe. Ja, és a versek...

Mint a telihold, föl az éjnek ketten

a fölszívódó szürkületben.

Egy istené volt gőgöd, míg sirámaim

-kinevettél, amikor sírni kezdtem-

megvakított galambok szemei,

vak feketék. Föloldozol, éjnek le, ketten.

Sírsz. Dúlt homokszíved ezer kis kvarckristálya

az agyagos-nyirkos homokkal elkeverten ,

porrá őrölt tükör. Szorítalak.

Erősen. Virrad. Erősebben.

A nap a zárt teraszajtón belép hozzánk,

és mint az árnyékom mellettem,

kibontja

piros korallágát az élet a gyűrött

halotti leplen.

Hozott pontszám: 5

Szabó Tünde Rácsok (Balla Adrienn 5.)

Most kapaszkodjon meg mindenki, aki él és épp olvas engem, mert szerintem ilyet még  senki nem látott! 

Egy öt részből álló sorozatból elsőként a  befejező kötetet olvastam. Persze ennél már csak az lenne nagyobb kunszt, ha a negyedikkel folytatnám, és így tovább, szépen visszafelé. 

Eszement ötlet volt ez így is, nem hiszem, hogy tradíciót csinálok belőle. 

Akik végigolvasták a sorozatot, valószínűleg minden kérdésükre választ kaptak. Én, aki csak a lezáró részt olvastam, azon kívül, hogy nem éltem át a történet feszültségét, nem izgultam a szereplőkért, nem gyártottam saját kis válaszokat, egy önmagában is teljesen érthető és élvezhető kötetet kaptam. Ennek oka, hogy sok apró, az eseményekbe simuló emlékeztetőt kapunk a szerzőtől, ami remek, hiszen gyakran hosszú idő telik el az előző rész megjelenéséhez képest. 

Adrienn a történet 11. osztályos főhőse egy igazi belevaló csaj, merész, vakmerő, impulzív, így nem csoda, hogy kalandokban bővelkedik az élete még akkor is, amikor szobafogságban van. Már pedig a történet elején pontosan ez van. Egy internetmentes, telefonmentes börtönben tölti a téli szünet napjait, miközben a többiek épp szilveszteri bulikban tombolnak. A sulival azonban majdnem minden visszatér a régi kerékvágásba. A fiatal lány barátaival nem áll el nyomozással, ki akarja deríteni, hogy ki küldte neki a titkos információkat tartalmazó pendrive-okat, kivel sustorog a telefonban szívszerelme, és az apja ügyének is a végére akar járni. 

A cselekmény rendkívül pergő, gyors és intenzív, csoda, hogy ez a sok minden belefér 360 oldalba. Viszont ez annak a rovására ment, hogy a fiatalok életében fontos szerepet játszó érzések és érzelmek bemutatását mellőzni kellett. Lehet, hogy a korábbi részeknél ez már eléggé hangsúlyos volt, most viszont hiányoltam. A szerelmi szálat kifejezetten gyengének tartottam, és bevallom nem is vettem komolyan. Akárcsak az osztályban dúló ellenségeskedést.

A kortárs ifjúsági könyv szerelmeseinek bátran ajánlom a kötetet, de kivételesen ne ezzel a résszel kezdjék a sorozatot!

Hozott pontszám: 4

 

Száraz Miklós György- Az ​álomvadász

"Ha festő vagy, miért írsz?
Jó kérdés. Azt írom le, amit nem tudok megfesteni."

Féltem ettől a könyvtől, mert nem szeretek álmokat olvasni. Többször  említettem is ezt már korábbi  értékeléseimben. Legtragikusabb élményem volt, az amúgy szeretett Ulickaja Kukockij esetei című könyve, ahol a könyvön belül van egy másik könyv, a főszereplő feleségének, Jelenának monumentális álmával. 

Az álom téma mindenkit piszkál. Leereszkedni a tudatalatti egy fel nem derített vidékére, magyarázatra lelni a saját kis parajelenségeinkre nagyon izgalmas. Száraz Miklós György a lányával szeretett volna közösen megalkotni a témában egy kötetet, s lám, ez lett belőle. 

Pici kitérőként hadd mondjam el, hogy egyszer nekem is volt egy nagyon szuggesztív álmom, amitől nem tudtam szabadulni. Lévén elég fiatal, fűt-fát megkérdeztem, hogy szerinte ez most mi volt? Jöttek is a remek ötletek, amitől elkerekedett a szemem, és hagytam a magyarázatot a csudába. Viszont, elkezdtem felírni az álmaimat. Ennek az lett  a következménye, hogy kb. egy év múlva egy nyugodt éjszakám nem volt.   Állandóan felkeltem álmomból, erre egész jól beidomítottam magamat, és írtam, írtam. Volt egy füzetnyi leírhatatlan mesém, elmagyarázhatatlan kapcsolatok és lények születtek belőlem, és ugyanúgy nem jutottam közelebb semmihez, viszont idegileg nagyon megviselt az egész. Azóta nem tartom sokra az álmokat, bocsánat! Pedig nem adtam fel, számos magyarázó kiadványt olvastam. Szóval, lehetne erről órákig mesélni. Azt viszont teljesen átérzem, hogy mindenkinek vannak olyan álmai, amik másnap, sőt akár hetekig nyomot hagynak benne. Ebben a kérdéskörben bolyong maga a szerző is. 

A történet főhőse egy festő"művész", aki írni kezd, s így leírja mindennapjainak eseményeit. Álom és valóság között lépked, s annyira elmélyül benne, hogy nem tudja megkülönböztetni, de még mi sem, mikor alszik éppen?  Van egy jelenben futó szál, de az is annyira ködös, hogy nem egyszerű vonalat húzni benne. Felesége pszichiáter, akinek eltűnt az első férje valahol forró Afrika álmaiban. Egy napon azonban az asszony kap egy rejtélyes levelet, ami felébreszti a reményt, hogy férje talán él. Ha ez még nem lenne elég kusza, olvasunk egy férfiről, talán az első férj az (?) -képtelen voltam időben elhelyezni-, aki össze akarja gyűjteni az emberek álmait, s könyvtárnyi irodalmat is felsorol a témában. Ezek a lexikális részek csak úgy lebegnek a könyvben, nem egyszerű bekapcsolni bárhová is. Indul a primitív törzsektől, akik álomfejtéssel foglalkoznak, s képesek irányítani éjszakai mentális sétáikat. Amit viszont hiányoltam, és, ami szerintem nem hiányozhat egy ilyen jellegű összefoglalóból, azok a biblikus álmok. 

Az egész történet olyan, mint egy lenge álom. Minden kuszasága ellenére bennem a habkönnyű játékosságot idézte fel. Nagy kérdés maradt viszont, hogy hová szeretett volna SZMGY kilyukadni, mi volt a célja? Mint ahogy, azt sem tudjuk meg, hogy egy napon, miért kezdett írni a festőnk? Viszont legnagyobb félelmem, a hülye álmokról való olvasástól való viszolygásom, szerencsére nem következett be. Nem mondom, hogy jobban tetszett, mint az Elpatkolsz, szívem, mint a pinty! ,de a kedvemet sem szegte, ami remek hír, hiszen képtelen voltam ellenállni, és begyűjtöttem a Scolar Kiadó szépséges sorozatának többi kötetét is a szerzőtől.

 

 

Száraz Miklós György

Hozott pontszám: 4 

 

Kertész Erzsi-Lássatok csodát! (Göröngyös Úti Iskola 2.)

Kezdem azzal, hogy én nem olvastam az első részt, de semmi hiányérzetem nem maradt, szóval kipipálva, sőt úgy látom, mintha a folytatást várók elégedetlenebbek lennének.
Aranyos kis könyvecske ez, és elégedett lesz vele az az olvasó, aki jól lövi be a korosztályt. Leginkább az elsős, illetve a második osztályosoknak való, esetleg harmadik elemistáknak.
Arika, a Göröngyös Úti Általános Iskola második osztályos új tanulója rendkívüli teremtés. Leginkább Háry Jánost túlszárnyaló nagyotmondásairól híres / hírhedt. Ebből mindig baj lesz előbb-utóbb, s ezt már egy kisiskolás olvasó is sejti. Az ő humoros és kalandos mindennapjaiba kukucskálhatunk bele, ahogy kéri is „Lássatok csodát!”

A valóságot kiszínező kislány túlzásai, meseszerű állításai, a gyermekkortól való elszakadást erősítő részletek (mint Mucus története), valamint a mozgalmas, kicsit sok illusztrációs elemek együttesen azt az érzést keltik bennem, hogy egy olyan korosztálynak szólnak a történetek, akik még a mesét valóságnak megélő időszak határán billegnek, de komótosan már a realitásba sétálnak át.
A karakterek kidolgozása jó, egy gyerek számára teljesen elképzelhetőek az alakok és a cselekmény is. Érzelemgazdagságára plusz pontot adtam magamban, itt ismét a mucusos történetet emelném ki.
Bár külön nem láttam a könyvön megjelölést, de olyan olvasóknak ajánlanám a könyvet, akik első önálló olvasási sikereiket szeretnék ezzel a kiadvánnyal begyűjteni.
Összességében jó könyvnek tartom, az én ízlésvilágomnak picit erős az illusztráció,  lehet, hogy egy iskolás korosztályt célzó könyvben visszafogottabb lennék.

Kertész Erzsi, nem az a Kertész Erzsébet. S bár mindkét írónő kitűnő könyvekkel örvendeztette meg a fiatalságot,  ez a Kertész Erzsi egy teljesen friss hang, akinek első könyve 2012-ben jelent meg a Cerkabella Kiadó jóvoltában, Labirintó címmel. Azóta is számos, főként gyermekeknek szóló könyvvel gazdagított bennünket. 

 

Kertész Erzsi

Hozott pontszám: 4/5

 

Darvasi László-Taligás

Iszonyatos elmaradásban vagyok, öt könyvet, az elmúlt hét termését kellene értékelnem, nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni, ebben a melegben a szürkécskék is lázadoznak. 

Darvasi László számomra három, olykor négy ember megszemélyesítője. Legelső találkozásomkor ő volt Trapiti megalkotója, és minden akkori hibámat szerencsétlen szerzőre hánytam. Túl korán olvastam gyermekemnek fel ezt a könyvet, illetve be sem fejeztem, mert értelmetlenség lett volna. (Most kellene újraolvasnom, szerintem semmi bajom nem lenne vele.) Aztán van a szerzőnek az a Szív ernős, újságírós arculata, cinikus, melankolikus hangja. Rejtőzik benne egy élesen látó személy is, ezeket a novellákban lehet felfedezni - s itt vallnám be, hogy eddig nekem ez a személyisége a legmegfoghatóbb-, illetve a Virágzabálók vonalát folytató Darvasi, aki a Taligásban is tetten érhető.

Azon gondolkodtam, hogy ha nehezen megy egy könyv olvasása, attól még jó a könyv?

Ha nem lelem folyamatosan örömem benne, attól még lehet jó? Ha érzek valami emelkedettség félét olvasás közben a fentiek mellett, akkor mi van? Érvek és ellenérvek folyamatos háborgása dúl bennem. Hú, de ismerős, és sajnos közeli élmény ez!

Van ez a Taligás nevű ember, félbolond a lelkem. (Az össze bolond  és félbolond számomra mindig is szócső lesz) Húzza a kis motyóját magával, könyveket, pikáns kis rajzokat, egy üvegbe zárt gnómot... Mit? Jó, hagyjuk, hogy mit, de minek? S legfőképp, mit akar ez jelenteni? Ilyenkor érzem teljes megsemmisülésemet, mert nem értem, hogy mi ez? Hagyok időt magamnak, majd később megtudom {{vagy nem}}, kifundálok majd csak valami értelmes magyarázatot, rém kreatív olvasó vagyok, bánja  a szerző, ha ő nem így gondolta! Tehát van ez a Taligás és feladatok kap; menjen Bécsből Szegedre, s vigye magával Juliust, a szintén kissé ütődött, siket-néma fiúcskát!

Elindulnak, Julius, a Taligás a taligájával, benne Barbara Strozzi, az üvegbe zárt gnóm, s lassan döcögve eljutnak Szegedig, ahol régi ismerősökkel találkoznak. Ez az út elég volt nekem ahhoz, hogy Darvasi behálózzon. Bergmann Hetedik pecsétjében találtam magam, ahol én is vándorlok a szekéren, nyomtatott vagy szélbe harsogó szavakat árulok, és készülök a Halállal való nagy játszmára. Taligás és  a halál. Szó sincs róla a könyvben, s közben mégis. A folytonos eszméletvesztéssel járó epilepsziás rohamok és kimondott félelme, mely ismételten megjelenik, ezt az érzést erősítik. S közben érezhető egy állandóan megfeszülő vezérvonal, mely berántja Taligás kompját Szeged városába.

Ezen a ponton, sajnos teljesen leragad a könyv, és szerintem ez a legnagyobb hibája. Nekem itt futott zátonyra. Felesleges körök, üresnek tűnő futamok jönnek, amik sem a cselekményt nem viszik előre, se nem mélyítik el a mondanivalót, vagy adnának másikat. Aztán az utolsó 50 oldalon kinyílik végre minden titkot rejtő ajtó, napvilágra kerülnek - hellyel-közzel- az események mozgatórugói, de a szó szoros értelmében nem kapunk persze, most sem teljesen kielégítő választ. Ilyesmire ne is vágyjon az, aki mágikus-realista könyvet vesz a kezébe!

Aki szorgalmas kukac módjára végig eszi magát a könyvön, az megtapasztalhatja a Taligás értékrendjének egy magasabb szinte való emelkedését, mert főhősünk nem kevesebbet tesz, mint lecseréli az általa imádott, de holt szavak istenítését, élő emberekre. Valahol akkor, mégis rendben van minden, nem? 

Most azt hihetnénk, hogy mindent elárultam a könyvről, holott nem, mert éppen abban rejlik ennek a műnek különlegessége, hogy nem a cselekmény adja a cselekményt. Itt érzem helyénvalónak én is felvetni annak kérdését, hogy vajon regény-e a Taligás? 

Sokféle címkét rá tudnék akasztani én is a könyvre, de kérem a leendő olvasókat, szívleljék meg, hogy a fülszövegben említett: "krimibe illő nyomozás" kifejezés, erős túlzás és félrevezető meghatározója lehet a kötetnek!

 

Darvasi "virágzabalós" arculatú képe (szerintem)

Hozott pontszám: 3/4  4

Sárhelyi Erika- A világot sose kértem

Sárhelyi Erika:
A világot sose kértem

Tegnap sírtam – könnyek nélkül,
okát se tudva sajgott a lét.
Pedig az ég szépre kékült,
hogy így nyerje el a Nap kezét.

Mint egy ketrec, szűk lett a tér,
lelkem fönnakadt a rácsokon.
Meggyötört, hogy nem értettél,
mintha volnál másik száz rokon.

Pedig csak karod hiányzott,
s hogy arcom két kezedbe rejtsem.
Sose kértem a világot…
csak érezd, ha fellobogsz bennem.