Valahol a németalföldi vidéken vándorol egy apa meg a fia, majd a fiú meg egy kutya, majd egy színésztársulat, majd a társulat meg a fiú, majd reggel lesz és a hetedik nap.
Háború dúl az országban, valami alaktalan és alig testet öltő figurákkal, pestis és babonás hiedelem. Minden a vég felé araszol, a testnedvet kiszívó reménytelenség közepette. Mégis a fiú egy zsákot cipel magával az első kockától az utolsóig. A zsákban pedig könyvet. Az apa félbemaradt fordítását és egy imakönyvet. A társulat pedig a színdarabokba temetkezve igyekszik túlélni mindent. Azt játsszák, amire igény van. Az aranyszamarat, vagy Káin történetét, egy elvarázsolt királylány meséjét, vagy egy görög eredetű, kitalált darabot. Stehpan (a Törpe) szaltózik, Liz furulyázik, Jensen a közönséget gyűjti, a kutya ugrál körülöttük, Ulrich és Günter gyakorol, Thomas díszletet készít. Szinte tudomást sem vesznek a körülöttük zajló tragédiáról.
A kultúrát ráncigálták át ebben a vészterhes időben a túlsó partra.
Annyi-annyi képem volt ehhez a könyvhöz. Mintha mindez már a múltban megtörtént volna, és én is ott ültem volna a szekéren, és átéltem volna az idő és a tér végtelenségét. Bergman Hetedik pecsét című filmje, és egy nem is olyan régen megjelent poszt-apokaliptikus regény, a Tizenegyes állomás alakjai keveredtek bennem.
Lehet, hogy számomra a könyv az egyetemes kultúra időfelettiségét jelképezte, de egyáltalán nem biztos, hogy másnak is az lesz. Sándor Iván megbontja a szokásos formai elvárásokat, érthetetlen központozást alkalmaz, a mondatok törése is különféle értelmezést és rendkívül lassú olvasást eredményez. Azt remélni, hogy összeáll az olvasóban egy egységes kép ebből a részlegességből, nagyon bátor, de kockázatos vállalkozás.
A cím, A hetedik nap, mely egyértelműen a teremtés történetére utal, egy inverz genezis. Ha szabadjára engedem a fantáziámat, képes vagyok valamiféle magyarázatot találni rá, de elég erőltetettnek tűnik, még számomra is.
Amikor rákerestem Sándor Iván nevére nagyon meglepődtem, hogy nemhogy nem ez az első könyve, hanem közel az ötvenedik. Szégyen ide vagy oda, de eddig még nem olvastam tőle semmit. Sőt, azt látom, hogy az átlag olvasó sem ismeri őt. Nagyon szeretném, ha lenne majd lehetőségem ezen változtatni.
Hozott pontszám. 4/5
 | |||||||||
| Sándor Iván |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése