A múlt héten olvasott Melegszívű fegyelmezés című könyv után még volt egy ugyancsak a szerző által írt, szerkesztett kötet, amit a mi drága Szabó Ervin Könyvtárunk révén be tudtam szerezni.
A Kláris Kiadó gondozásában megjelent könyv, nehezen elérhető volta miatt nem tud népes követőtábort maga köré gyűjteni. A Waldorf pedagógia azért szerencsére használja, így ezekben a közösségekben megjelenik a könyvben bemutatott módszer.
Szerkezetileg a kiadvány egy bevezetővel indul, ami ugyan nem büszkélkedhet a teljesen tematikus áttekintéssel, de ettől függetlenül nagyon tartalmas és megfontolandó gondolatokat oszt meg velünk. Ezek az eszmefuttatások azt a témát járják körül, hogy miért és hogyan változott meg a gyermekeket körülvevő játék, és ez milyen hatással van, illetve lesz rájuk. Mindenkinek van ezzel kapcsolatban egy kialakult véleménye, de én garantálom, hogy a bevezető még mindig képes újat mondani.
Csak néhány szösszenet:
"Nem volt még olyan gyerek, aki azt mondta volna „-Hát én még várok egy kicsit a felállással." 19.o)
"Kezdetben a tévé a művészetek és a humán tudományok népszerűsítése révén
előmozdította a kultúrát, de aztán eljutott a majmolást terjesztő
reklámokig. Miközben figyelmünk egyre inkább arra terelődik, mit
vásároljunk és hogyan nézzünk ki, már nem vesszük észre, hol fizetünk
meg drágán azért, amihez olyan olcsón jutottunk hozzá." (13.o)
"Az egyensúlyban az az érdekes, hogy szorosan összefügg a világgal
kapcsolatban álló énnel. A világ az, ami az egyensúlyt lehetővé teszi.
Nem szolgáltatja az egyensúlyt, hanem lehetővé teszi, hogy megőrizzük
egyensúlyunkat."
"Kiválóan tudunk a kompenzálni; olyannyira, hogy senki, még édesanyánk
sem veszi észre, hogy éppen kompenzálunk. Mi magunk persze szintén nem
tudjuk ezt." (20.o)
A bevezető után, de még a játékok bemutatása előtt a szerző összegyűjti azokat az egyszerű eszközöket, amiket a játékokhoz ajánl. Csoportba szedve úgy, mint termések, kavicsok, fonalak, labdák és hasonlók.
A könyv második nagyobb egysége viszont magukat a játékokat tartalmazza, 11 fejezetben, korosztályos bontásban. Először a 3 évesekkel való foglalkozásokat, egyszerű mondókákat mutatja be, majd fokozatosan, egészen a 16 éves gyerekekig vezet. A leírások érthetően, rajzos segítséggel magyaráznak. Érdemes egyszer átfutni az egészet, majd akkor elővenni ismét, ha konkrétan keresünk valamit, mert nehéz elraktározni a foglalkozásokat úgy, hogy nem játszottuk el mindet egymás után. Nehezen beszerezhető volta miatt, viszont épp itt bukik el a történet.
Vagy mégsem? Úgy gondolom, hogy nem, mert mire az olvasó eljut a 300. oldalhoz, egyfajta gondolkodásmódot szippant magába, főként, ha van eleve benne egy érdeklődés a téma iránt. Az meg valószínűleg van, hiszen azért hajtotta fel a könyvet.
Nem a kötet hibája, -hiszen ez csak egy fordítás-, de nekem nagyon idegenül hatottak a játékok a magyar vonatkozások nélkül. Illetve, amikor volt olyan ismerős terület, ami kis hazánkban is megtalálható (pl. néhány mondóka, körjáték, fonalas játék), akkor volt egy fölujjongás bennem. Mivel azt gondolom, hogy alapvetően a magyar népi hagyományokból és európai kultúrkörnyezetből kellene a mi gyermekjátékainknak kibontakoznia, főként a kisdedkort illetően.
Bár nem írtam részletesen az Egyszerűbb gyermekkor című könyvről, de mivel szervesen kapcsolódik a szerző ezen könyvéhez, végezetül álljon itt egy kis ajánlás (elnézést, de angol nyelvű):
Hozott pontszám: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése