"– Segíthetnél nekem megkeresni.
– Mit keresel? – kérdeztem, felocsúdva az iménti különös gondolatokból.
– Az élet értelmét – felelte. – Mindenkitől, akivel csak a Földön találkoztam, megkérdeztem, szerinte mi az élet értelme.
– És mit feleltek?
– Különös – mondta –, mindenki mást. Sosem ugyanazt. Furcsák vagytok ti, emberek. Olyan sokfélék. Mind mást akartok. Mindannyian másban keresitek a szépet."
Mindig Le Clézio A láz
című kötete volt számomra az első és legerőteljesebb alkotás, amely a
betegség és láz okozta önkívületi állapotot úgy volt képes
megeleveníteni, hogy abba már szinte én is belebetegedtem, láttam a
képzeteket, éreztem a szagokat. Azóta gyakran eszembe jut ez az érzés,
ha hasonló táptalajon éledezik egy történet. Ilyen volt ez a
gyermekregény is, melyet leginkább 10 év körüli gyerekeknek tudnám
ajánlani.
Főszereplő
kisfiúnk egyedül érzi magát a családban, hiába van neki apukája,
anyukája és egy nagyon kamasz nővére. Szinte csak az elutasító
reakciókat veszi észre a család felől érkező jelekből.
Feleslegesnek és láthatatlan érzi önmagát. Ha valami
baja van, azt sem veszik komolyan.
Nincs ez másként azon a reggel sem,
amikor nagy betegen ébred. Mindenki azt hiszi, hogy csak szimulál,
egészen addig, amíg állapota egyre rosszabb nem lesz, és már a doktor
bácsi is a helyzet súlyosságára hívj fel a család figyelmét. A magas láz
miatt el-elveszti az eszméletét. Egy ilyen delíriumos állapotban elhatározza, hogy meglép a halál
elől, és megszökik otthonról. Az erdőben császkálva összetalálkozik
valakivel, aki csillagnak mondja magát, egy Csillagvándornak. A
Csillagvándor egy csillagról érkezett és személyes élményeit meséli el a
beteg kisfiúnak. Arra keresi a választ, hogy mi az emberi élet értelme. Utazása során sokféle emberrel találkozik, és legnagyobb meglepetésére mindenki másként válaszol, sőt a legkülönfélébb feleletet adják neki. A csillagvándor és a kisfiú is egyazon köröket jár be.
Az egész történet olyan, mintha a Kisherceg inverz változata lenne, csak épp nem bolygókon utaznánk, hanem a Földön. Ez a történet viszont nem tudta magát belopni a szívembe, kicsit olyan bölcselkedős színezetű volt a hangvétele. Azt lehet érezni, hogy Regös István bátran bánik a tollal, bármerre képes lett volna elvezetni az eseményeket, talán most csak a koncepció nem feküdt nekem. Ettől függetlenül, el tudom képzelni, hogy egy gyereknek kellemes ez a hangszín. Természetesen minden rossz jóra fordul, és az eseményeknek egy gyerek számára is feldolgozható lesz a kimenetele.
A kötet borítója, ahogy azt már mások is megjegyezték, nagyon ízléses, jó ránézni.
A Csillagvándor a 2018-as Merítés-díj gyermek és ifjúsági könyv kategóriában próbál szerencsét.
Hozott pontszám: 3
Regös István Attila (kép) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése