Péterfy-Novák Éva - Egyasszony

"Boldog vagyok, hogy kislányom született: mint mondtam, nagyon azt akartam. Valamiért még most is úgy gondolom, hogy nem tudnék mit kezdeni egy fiúval. Karomba adják halkan sírdogáló, de – milyen fura – közben kíváncsian nézelődő lányomat. Gyönyörű, tökéletes kislány. 2850 gramm, 52 centiméter. Fénylő, tündöklő, csodálatos kék szeme van. Nem engedi el a pillantásomat, percekig egymás szemébe nézünk. Nézem az arcát, erős, majdhogynem sötét szemöldökét, melynek a vége enyhén felfelé ível, ugyanúgy, mint az apjának. Egészen pici, szinte zöldborsónyi orra van, és csodálatos ívű, harmatos rózsaszín szája. Gyönyörködöm benne, hiszen az enyém, én hoztam létre."

Péterfy-Novák Évával megtörtént az, amit soha egyetlen nő sem kíván magának.

Boldog szeretettel várja első megszületendő  gyermekét, de a szülés után kiderül, hogy a gyermek nem egészséges, sőt súlyos mozgás- és értelmi fogyatékos. Megpróbál mindent, amit csak magyar körülmények között lehetséges. Maga nevelgeti, fejlesztgeti Zsuzsikát, de hamarosan kiderül, hogy a helyzet súlyosabb, mint azt bárki is előre láthatta volna.  Kénytelen intézményes keretek közé helyezni a szondával táplált leánykát. 

Hullámvasút ez a könyv, ahogy ezt valaki már előttem kimondta. Számomra is az volt. Van egyrészről a megjelenített orvosok által bemutatott közöny és bunkóság. Ezt az írónő saját bőrén tapasztalta meg, szörnyű lehetett. Stílusában ezek a részek nyersek, cinikusak, mentesek bármiféle összetettségtől. Csak a negatív dolgok vannak kiemelve, azok már-már karikatúraszerűen. 

Aztán vannak azok az apró- vagy nem is olyan apró- csodák, amiket átél az édesanya Zsuzsi gondozási helyéül  szolgáló egri intézményben. Bájosak és lenyűgözőek  mind az ottani gyerekek a maguk fogyatékosságában, mind a szakápolók lelkiismeretes, odaadó mivoltukban. Nekem ezeken a felületeken is kevesek és kopogósak voltak a dicsszavak.  

Nem szeretném teljes egészében átadni a könyv tartalmát, de mindenképp írnom kell arról is, hogy a kislányát  nélkülöző anyának el kellett szenvednie férje brutalitását, és minden küzdelmét egy bántalmazó családban kellett átélnie. S az élet még ekkor is csak pakolta a súlyokat az írónőre.

Természetesen, aki végigolvassa a kötetet, az megtudhatja, hogyan lehet mindebből kiszállni, és kap-e kárpótlást mindezekért Péterfy-Novák Éva. 

Mindez  már harminc éve történt. 

Az eredetileg terápiás céllal íródó blogbejegyzésekből született ez a könyv. Azt gondolom, hogy nem szabad a kötetet szépirodalmi alkotásként kezelni,  hiszen ez egy önvallomás. Hihetetlenül bizalmas, egy nőt érintő legintimebb dolgok szentélyébe nyerünk bebocsátást, ahol tényleg csak lesütött szemmel, összeszorított szájjal leskelődhetünk.  

Lehet így utólag  sok mindenben reménykedni. Vajon mi változott a harminc év alatt?

-Az egészségügyben előfordulhat még mindig hasonló eset? ....

-Megszűnt a családon belüli, nők ellen elkövetett erőszak? ...

-Megoldható, hogy a tartósan beteg és fogyatékkal élő, állandó ellátásra szoruló gyermekeket családi környezetben nevelje a szülő? ....

-Szerencsére nekem soha nem kellett megtapasztalnom a szüléseim körül bármilyen megaláztatást. Velem mindig kedvesek voltak, de nem kevés éveim alatt sokszor hallottam mások negatív élményeit.

 -A családon belüli erőszak sem szűnt meg természetesen, de egyre hathatósabb segítséget kaphatnak  a bántalmazást elszenvedők. Létezik a távoltartási végzés, a veszélyeztetettek pánikgombos vészjelzőkészüléket  kaphatnak. Számos civil és állami kezdeményezés létezik. A legfontosabbak:

NANE:  www.nane.hu

Eszter Alapítvány: www.eszteralapitvany.hu

OKIT www.bantalmazas.hu

Igazságügyi Szolgálat : 06-80-244-444 

Áldozatsegítés: http://www.aldozatsegito.hu/index.php/igazsagugyi-szolgalat/aldozatsegito-szolgalat/aldozatsegito-szolgaltatasok

Patent Egyesület: http://www.patent.org.hu/ 

Ökumenikus segélyszervezet, "meddigmehet" programján belül:
https://www.segelyszervezet.hu/hu/meddigmehet

-A harmadik kérdésben sem szeretnék állást foglalni mélyebben, de épp a napokban jelentették be, hogy 2019 január elsejétől az ápolásra szoruló gyerekek után járó ápolási díj mértékét jelentősen megemelik. Tudom, hogy ebből még mindig nem lehet méltó módon megélni, csupán az elmozdulást szeretném érzékeltetni. 

Tenki Réka

A könyvet karácsonyra kaptam ajándékba, és annak apropóján kerítettem sort az olvasására,  hogy egy nagyon kedves felajánlás révén elmehettem a Jurányi Házban bemutatott színdarabra. Abban reménykedtem, hogy talán sikerül ennek a feldolgozásnak jobban megérintenie engem, mint a könyvnek. 

Tenki Réka monumentális monológja hűen adja vissza az édesanya kálváriáját. 

A minimális kelléktárral dolgozó alkotás segít, hogy a néző csak a kimondott szóra koncentráljon. A színházi feldolgozás megtartotta a könyv hangnemét. Volt ugyan számomra néhány megdöbbentő részlet is, de a színésznő alakítása mindenért kárpótolt. Ahogy hallottam, sokakat nagyon megrázott az előadás. Talán jobb lett volna nem is olvasni előtte a könyvet. 

Mindenképp lelkileg megterhelő olvasmányra készüljön, aki el szeretné olvasni a könyvet, vagy meg fogja nézni a darabot!

 

Péterfy-Novák Éva

Hozott pontszám: 3/4