Szabó Magda - Pilátus

 "Tudtam, hogy el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg a munkád nyugalmát, és mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni, és megértem én is, hogy Dorozs víz és gyógyszálló, beton és üveg, valutáris lehetőség, és nem egy régi forrás igazolása és nem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit jóvá kell tennie az időnek.
Én nem tudtam veled élni."

(IV. Fejezet -Levegő)

Rég fájt regény ennyire, mint ez. Fizikai fájdalmat érzek a mellkasomban. Számtalanszor elfutotta a könny a szememet olvasás közben, és mégis azt mondom igen, így kell. Így lehet megértetni bárkivel is, hogy milyen sokszínűek vagyunk mi emberek, hányféle igazság, hányféle szeretet, hányféle jó szándék zsibog a világban.

"Az öregasszony, aki minden géptől félt, különös módon barátkozott meg a hűtőszekrénnyel. Rájött, hogy a motornak állati hangja van, morog.  Eleinte riasztotta, de aztán úgy képzelte, beszélget vele, s csak ült mellette, úgy érezte, nincs egyedül."

A Szabó Magdától megszokott, lassan csepegtetett darabkákból épül fel a történet, mely egy vidéki családról szól. Szőcsék valahol az Alföldön élnek egy gyógyfürdőjéről híres Dorozs nevezetű település árnyékában. Egyetlen lányuk van Iza, Izabella, aki egy empátiájáról híres, kitűnő reumatológus szakorvos. Elvált, volt férje, a szintén orvos Antal, anyja Etelka, édesapja Vince, aki a történet elején éppen végstádiumban levő beteg. Amikor Vince meghal, Iza magához veszi anyját, felhozza Budapestre, és tálcán átnyújtja neki a gondtalan élet lehetőségét. A régi házukat eladja, éppen Antal lesz az, aki megveszi, és az avítt holmik nagy részétől is megválik. A hetvenöt éves anya azonban képtelen felvenni az új életforma kínálta lehetőségeket. Iza mindent megtesz, hogy anyja kedvében járjon. Végletekig fokozza önmaga feláldozását, de úgy tűnik az idős asszonynak semmi nem jó. Ebben az izzásig fokozódó helyzetben, ahol mindenki igyekszik a másiknak megfelelni, lassan feltárul a múlt, összeérnek a jelenbe futó szálak, és ami még fontosabb, láthatóvá válik egy hihetetlennek tűnő jellemrajz. Egy olyan ember belső struktúrájával ajándékoz meg minket a szerző, amivel szerintem elég kevesen találkozunk. De, ha jelleme teljesen nem is fedi le egyetlen általunk ismert emberét sem, akkor is olyan részigazságok buknak ki a habokból, amivel viszont már mindannyian tudunk mit kezdeni. 

Számos rétege van a könyvnek, a legintenzívebb jellemábrázolásokkal. Már Encsy Esztert is szívembe zártam (Az őz) és a Katalin utca Blankáját is, de Szabó Magda most még élesebben határolja el egy szereplője lényegét. Talán az írónő legsötétebb karakterét mutatta be nekünk. Pedig erős jellemekben nem volt nála sohasem hiány. Iza nővére lehetne  A pillanat Creusa-jának, és A freskó Annuskájának.

Hihetetlen mennyiségű ingert szabadított fel bennem az olvasás, ha lenne egy Szabó Magda könyvklub ( a Jane Austen Könyvklub könyv/film mintájára), akkor éjszakába menő beszélgetéseket lehetne folytatni a műről.  (-Én majd beszélek, ha kell.) Arról, hogy mennyiben hasonlítható a történet Jablonczay Lenke és Szabó Magda kapcsolatához; de egyáltalán a szülő gyerek kapcsolatáról van-e itt szó, vagy egy még elemibb dologról. Arról, hogyan érzékeljük a valóságot, mi teszi boldoggá az embert, illetve arról, hogy ki hogyan szeret? 

"Szerettelek (…), úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál…" 

A könyv egyébként  nyitva hagy egy ajtót,  nem kapunk választ arra, hogy miért pont így szeret Iza? Persze lehet, hogy erre nincs is magyarázat. De ezt majd megvitatjuk a könyvklubban, egyszer....

Az egyik legkatartikusabb Szabó Magda olvasásom volt ez, besoroltam a kedvenc könyvek szűk csapatába.

Hozott pontszám: 5*

A könyv elolvasásáért köszönet a Digitális Irodalmi Akadémiának .

Szabó Magda