"Vajon ha Miklósról lekerül minden, ami színház, marad rajta még bármi
is? A sárm, a viselkedés, a kultúra, amit én nagyviláginak,
nagypolgárinak látok, és amit ő láthatóan élvez és kihasznál,
túlnyomórészt zavarja és védekezésül használja a világ ellen. Mint a
kövér ember a háját. Körbeöleli, és nem engedi magához közel a talmi
bizalmaskodást."
Gondoltam jól fog esni egy kis színházi kaland, egy kis bohém szerelmi történet, de elég nagyot tévedtem. Több oldalról is betalál a történet, ha csak egy icipicit is engedjük hatni. Valójában önfúróként csavarodik az emberbe, csak találni kell egy apró kapaszkodási pontot az olvasóban. Ilyen kapaszkodó pedig akad, ha más nem, akkor az önérvényesülési vágy vagy a szerelem.
Lili már tíz éve tagja egy vidéki társulatnak, amikor hajdani tanára, a Kossuth-díjas Miklós megérkezik, hogy színpadra állítson egy darabot, melynek női főszerepét a lány kapja meg. Úgy tűnik, hogy Lili nemcsak a főszerepet, hanem a férfi szívét is elnyeri. Ahogy alakul a darab, úgy bonyolódik kettőjük szerelmi viszonya is, hiszen Miklós házas, felesége Mária, a budapesti pszichiáter, kapcsolatuk pedig sziklaszilárd: "...ezek ketten olyanok, mintha meggyilkoltak volna valakit, és csak ők tudnák, hol van elásva hulla..." Vajon meddig fér bele ebbe a kapcsolatba a fiatal színésznő, meddig mennek el?
A szeretői-szerelmi kapcsolatok ingoványos talaján állunk mindvégig, ahol a szereplők egyrészt önfeledten merülnek el viszonyukban, de másfelől hajtja őket egy vágy, hogy még teljesebben adhassák át önmagukat a másiknak, miközben tudják, hol vannak leverve a határjelölő cölöpök. Meddig is jöhet itt az ember? Milyen eszközöket vetnek be, hogy több elköteleződést csikarjanak ki a másikból, avagy kinek mi elég? Mindig a gyengébben szerető fél szabályozza a kapcsolat mélységét. Így van ez Lili és Miklós kapcsolatában is.
Önmagában ez is elég érdekes kérdés lenne, de az igazi csemege az a színházi táptalaj, ahonnan az egész történet kibontakozik. A színházi kapcsolatok, szerelmek, félrelépések, a szerepekért folyó érdekharcok, azok a kulisszatitkok, amikről még csak nem is sejtünk semmit, a babonák, a deszkák mögötti láthatatlan világ miliője. Egy érdekes környezet és egy vággyal teli kapcsolat regénye a könyv, ami mindezeken túl felveti az örök kérdést számomra: Valóban minden csak játék? Hol van a határ az élet és a színházi között? Kamaszéveim egyik kedvence volt Maugham Színház című könyve. Mire befejeztem a kötetet, saját magam sem tudtam volna megmondani, hogy milyen ember valójában Júlia? Úgy összemosódott a megtestesített figura és az alkotó alakja, hogy bármit elhittem neki. Ha már itt tartunk, többször tapasztaltam ilyet íróknál is. A legmeghatározóbb Thomas Mann Egy szélhámos vallomásai, vagy Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése volt, ahol alkotó és alkotása elválaszthatatlanul tapadtak össze. Ebben a regényben is mindvégig ott vibrált bennem, hogy melyek az igazi érzelmek, és hol kezdődnek a játszmák. Mert a történet valójában a játszmák regénye. És mint minden játszma, így ez is elég visszataszítóvá tud válni. Természetesen érdekes ennek a pszichológiájába belelátni, de nekem nagyon irtózatos, és kiábrándító volt.
A regény szerkesztése is nagyon tetszett. Miklós és Lili titkos londoni közös útjával kezdődik a történet, az olvasó tehát azzal a biztos tudattal kapcsolódik be az eseményekbe, hogy a pár együtt van. Majd végigélhetjük kapcsolatuk kibontakozását, és a maga módján történő kiteljesedését. Mégsem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ez az egész egy óriási monológ, egy siratófalnál elregélt panaszdal, amibe belesajdul az ember szíve. Engem, női olvasót teljesen magával ragadott az a féktelen, önátadó vágy, amit a főszereplő megélt Miklóssal szemben, a várakozás időtlensége, melyben Lili az önpusztító edzésekbe fojtotta magát. Vele reszkettem és vágyakoztam. Sándor Erzsi szédületes erővel vont be szereplői közé, de sikerült meglepnie, holott tudtam, hogy bármi megtörténhet.
Hozott pontszám: 4
 |
Sándor Erzsi
Fotó: Gordon Eszter |
Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten. Tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztő-riportere és újságíró. Néhány éve a Magyar Színház sajtósa. Szegény anyám, ha látnám című könyve 2013-ban, a nagy sikerű Anyavalya pedig 2016-ban jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése