2019. július 9., kedd

Sümegi György - A Kecskeméti Művésztelep (1909-1944)

Komoly és összetett feladatra vállalkozik az, aki művészetről, pláne egy művészeti időszakról próbál bemutatókönyvet írni. Bizton állítom, hogy minimum kétszer annyi információt, és háromszor annyi képanyagot szeretne beletenni könyvébe, mint amire végül lehetősége lesz. Hiszen hogyan lehet meghúzni a határokat, mi az, ami erőteljes befolyással bír a művészetre, és mi az, ami kevésbé? Ki az, akinek mindenképp szerepelnie kell könyvében, mit hagyhatunk ki az összegzésből. Minden tiszteletem Sümegi Györgyé, aki megkísérelte csokorba gyűjteni, és szelektálni ezeket a behatásokat. 

A Kecskeméti Művésztelep születésének időpont meghatározása is már nehézségekbe ütközik. Az 1909-es évet nevezhetjük meg a megalakulás idejének, habár csak 1912-ben foglalhatták el  helyüket az első alkotók. Sajnos az 1911-es kecskeméti földrengés is hozzájárul ehhez a késéshez, de az építkezés körüli pénzforrás megteremtéssel is bajok voltak. Egyáltalán miért volt szükség Nagybánya, Szolnok és Gödöllő után még egy ilyen vállalkozásra? A választ a művészeti csoportosulásokban, az új hangszínekben, másfajta nézőpontokban kell keresnünk! Nem szabad figyelmen kívül hagyni a Nyolcak szerepét, mely a legjelentősebb magyar avantgárd művészcsoport volt a XX. század elején, és az úgynevezett "neósokat", akik tulajdonképpen azok az új festői elveket valló posztmodern, ultramodern törekvéseket hirdető nagybányai művészek voltak, akik kiváltak az "anyaintézményből". A telep létrehozatalát Kecskemét akkori polgármestere, Kada Elek karolta fel. Nem szabad azt sem kihagyni, hogy az újításokat más kulturális behatások is alakították, úgy, mint az irodalomban a Nyugatos hatás, melynek szele erőteljesen fújdogált Kecskeméten, ahol akkoriban nyolc nyomda is üzemelt. Ennek köszönhetően számos heti és havilap látott napvilágot. Hármas műfajban szerettek volna hatást gyakorolni a mindennapok igényes képzőművészetére. Egyik szak a textilművészet, a másik a kerámia, a harmadik pedig a grafika. Ez a gondolat gyönyörűen ki van fejtve a könyvben. 

 
Nagy nehezen tehát 1912-ben  elindul az alkotóműhely, mely nyolc műteremvillával kezdi meg működését, és vezetésével  Iványi-Grünwald Bélát, volt nagybányai művészt bízzák meg. A művésztelep első időszaka 1909-1919 közé tehető, mely magába foglalja az indulás nehézségét, a kecskeméti földrengést, és az első világháborút. A könyv végigveszi ennek az időszaknak alkotóit, ábrázolási módjukat, és azokat a nézeteltéréseket, amikkel számolniuk kellett a csoporton belül. 
Az 1920-1944-ig terjedő második időszak vezetését Révész Imre nevéhez köthetjük. Bár jellemző volt, hogy ekkoriban már megszilárdultak a működéshez szükséges alapvető feltételek, szabályok, mégis új kihívásokkal kellett az alkotóknak szembenéznie. Nem mondok újat, ha ismét a pénzt jelölöm meg a bajok forrásának. Miből legyen bevételük, ki támogassa a tehetséges alkotókat? Mennyire engedhetnek szabad teret alkotói szabadságuknak, vagy legyenek inkább eladhatóak, maradjanak a fotográfiai minőségű képeknél? Míg a művészek egy része a fronton szolgált, a másik fele békés csendéletekkel bíbelődött a telep műtermeiben. Az érzékeltetett probléma ráadásul csak épphogy a széle annak a nagy egésznek, ami ezt az időszakot világszerte kísérte. 
A kiadvány a Kecskeméti Művésztelep  1944 október 24-ei kiürítésével zárul. 
1957-1982 között vendégházként üzemeltek a megmaradt épületek,  1982 után pedig, eredeti rendeltetésének megfelelően ad otthont íróknak, festőknek, művészeknek. 

Ahogy az elején is beismertem, nem könnyű feladat bemutatni egy művésztelepet. Bár a kötet  jól illusztrált, alapos, Sümegi György szakdolgozat minőségű pontossággal jelzi a hivatkozásokat, ami 146 oldal, gazdagon illusztrált könyv mellett is 261 végjegyzetet jelent, el tudjuk képzelni, hogy a szöveg rendkívül töredezetté és élvezhetetlenné válik. Sokkal kevesebb jön át a hangulatból, az áramlatokból, az élvezetből, mint ha más lett volna a célkitűzés. Azok az elcsípett gondolatok viszont, amik még így is elértek hozzám nagyon inspirálóak voltak. Elmondhatom, hogy bár nem egy album minőségű könyvről van szó (mérete kb. 18x25 cm), a bennük bemutatott alkotások mégis gyönyörűek. Képtelenség legjobbat választani. Ahányszor átlapozom mindig új kedvencet találok, így csak nézegetve is lélekemelő tevékenysége lehet bárkinek egy nehéz nap után. A képek különlegességét igazolja, hogy nem találtam a világhálón linkeket, így csak a saját, gyenge minőségű fotóimon keresztül idézem fel a számomra legkedvesebbeket.

Gombos Lilly - Műkert (fotó a könyvről, nem találtam eredeti képet)
Járitz Józs - Fiatal lány (fotó a könyvről, nem találtam eredeti képet hozzá)




Uitz Béla -  Almaszedők
A könyv eredeti ára elég borsos, de a  Könyvudvarban most még kedvezményesen beszerezhető.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése