Azt hiszem hiba volt ezt a könyvet elolvasnom. Már közben is éreztem, hogy nem tesz jót nekem, de ilyen azért már máskor is előfordult, és volt, hogy az olvasás végére rendbe is jöttek a dolgok. Most mégis úgy érzem, jobb lett volna enélkül.
Több, mint 35 éve tart fogva József Attila. Körülbelül akkortájt olvastam tőle először. Volt idő, amikor minden fellelhető háttéranyagot be akartam szerezni róla, hogy megértsem, felfogjam, hogy válhat valaki olyanná, aki így meg tudja ragadni a lényeget. Szerintem vele kapcsolatban hallottam először skizofréniáról, ő segített először átéreznem az éhezést, belém oltotta a vágyódást Párizs után. És ezek csak azok, amiket be tudok azonosítani.
Aztán nem régiben találkoztam egy versével, amit nem ismertem, és elképzelésem sem volt, hogy kihez írhatta. Akkor bukkantam Valachi Anna könyvére, gondoltam ebből majd megtudom, ki a titokzatos ihlető.
Nos, megtudtam elég sok mindent. Nem volt jó ilyen kontextusban találkozni a nagy költő szerelmeivel. Valachi Anna (1948-2018) kutatási területe József Attila élete, valamint az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolata. Mindent tudott a költőről. Könyve alapos, kimerítő. Laikus olvasóként persze felmerül az emberben, hogy vajon minden kihegyezhető egyetlen dologra? A kötetből erőteljesen ez az érzés jön át, és bár be is látom, hogy igaza van; József Attila, édesanyjának korai elvesztését soha nem tudta feldolgozni, és a későbbi mentális zavara, valamint a skizofrénia megjelenése szintén alkalmatlanná tette a szerelem és gyönyör beteljesedett átélésére, de kendőzetlen ábrázolása sokkolóan hatott rám.
Egyértelműen Judit lettem, és kinyitottam azt az ajtót, amit nem kellett volna.
Azért titkon remélem, hogy el tudom felejteni, amit olvastam.
Ilyet sem mondtam még.
Hozott pontszám: 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése