Tariq Ali pakisztáni származású brit író, aki történelmi és politikai tárgyú könyveket ír elsősorban. Ebben, az első magyarul megjelent könyvében a muszlim és a keresztény civilizációt ütközteti az 1499-es évek Granadájában. A muszlimok immáron évek óta számkivetetten élnek, vallásukat csak titokban gyakorolhatják, sok közöttük a megtért keresztény. A trónon uralkodó Izabella királynő úgy gondolja, hogy minden mórnak térdet kell hajtania a kereszténység előtt. A hírhedt spanyol inkvizíció nem irgalmas az arab kultúrával szemben sem. A történet éppen egy kegyetlen könyvégetéssel kezdődik, amikor az uralkodó elrendelik az összes muszlim könyv megsemmisítését. Nyolcszáz év felbecsülhetetlen értéke lesz a lángok martaléka. Egyedül a medicinával foglalkozó kötetek menekülnek meg. Ez nem csupán a könyvekről, hanem az egész arab kultúra eltiprásáról szól.
Hogyan élhetik túl a viszontagságokat a még itt élő mórok? Egy család életén keresztül nyerhetünk bepillantást az ő világukba. A Banú Hudajl család még 932-ben hagyta el Dimaskot, és telepedett le az iszlám nyugati peremvidékén Granada, vagy ahogy ők mondták Garnata közelében. Mint minden családban, itt is megvannak a kisebb-nagyobb nézeteltérések, viszályok és családi titkok, melyek generációkon ívelnek át. Ha főszereplőt kellene választanom a népes famíliából, akkor a kilenc éves Jazidot választanám, a család legkisebb sarját, aki eszes és ügyes, korát meghazudtoló bátorsággal és sakktudással rendelkezik. A családi élet ízes-szagos idilli világában könnyen elbódul az olvasó, finom csemegék, kardamom fűszeres kávék kipárolgó gőze mellet könnyen elfeledjük, hogy a túlélésért harcol ez a maroknyi ember. Szorul körülöttük a hurok. A királynő Cisneros fanatikus katolikus érseket bízza meg az eretnekek megtérítésével. Három választásuk van, vagy megkeresztelkednek, és talán megtarthatják földjeik egy részét, vagy maguk mögött hagyva mindent, elmenekülnek, vagy ellenállnak, és Allah nevében a végsőkig harcolnak. Mindenki másként értékeli a helyzetet, de mind azt gondolják, hogy:
"Az egyedüli szabadság, ami megmaradt nekünk, az annak megválasztása, hogyan halunk meg.."
Tariq Ali kitűnően ért a hangulatok megteremtéséhez. Az említett illatok és ízek bűvöletén kívül fontos szerepet tölt be -mint minden arab kultikus történetben-, a kert és a varázslatos gránátalmafa liget, mely egyben a szerelmesek titkos találkahelye is.
Ami nagyon tetszett a regényben, az a különleges perspektíva, melyet a szerző alkalmaz. Mert nemcsak Jazid, a kilenc éves kisfiú szemszögéből látjuk a zajló eseményeket, hanem a család legidősebb tagjának, Amának, a szolgálónak állandó jelenléte is behoz egy tekintetet. Olyan, mintha ő mindig jelen lenne, mindent látna, mindent tudna. Az ősöregek bölcsességét rebegi fogatlan szája. Az a típus, aki hallgatásával is többet mond, mint bárki más. Az ő kettejük egyidejű szemléletén át kell az olvasónak megérteni a főszereplők lelkében dúló viharokat. Menni, vagy maradni? Harcolni, vagy meghajlani? Mit kíván tőlük Allah?
Miközben ezeken méláznak, megismerhetjük a család eredetét, régi történeteiket, az anekdotákat, a kisebb titkokat is természetesen, s mindezektől az egész történet hihetetlenül élővé és megfoghatóvá válik, a Hudajl család befogad köreibe. Egyben az olvasó is gyakran felteszi maga magának, hogy is van ez a vallás dolog?
Az egyetlen nehézséget olvasás közben számomra a sok hosszan leírt név jelentette. Nehezen álltam rá a könyv stílusára. Jobban esett volna, ha gördülékenyebben megy. Nagyon kellett figyelni, a legkisebb zavaró tényező is könnyen kizökkentett. Ha azonban ráállunk a történet sodrására, akkor onnan már rosszul esik kijönnünk.
Hozott pontszám: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése